2009. november 28., szombat

Galileai túra, II. rész: A Magyarul Beszélő Zsidóság Múzeuma és Cvát

Kanyargós szerpentineken aztán vöröslő homokos domboldalak közt negyven perc alatt ezer métert jöttünk fel tengerszintben, a mínusz kétszáz méteren fekvő Galileai-tótól a 800 méteren levő Cvátig. Most szólok, hogy mivel a héber írásnak nincs egységesített átírása, Cvátot említik Safed, Zefat, Tsfat, Zfat, Cfát, Szvát, Saved, Sevad stb. neveken is. A régi városka a kabbala hona, a misztikus zsidó vallási irányzatok Mekkája, emellett művészeket is nagy számban vonz. Ennek megfelelően a két fő városrész a Zsinagóga-negyed, és a Művész-negyed (az 1947-ben elűzött arabok házaiban). Csupa-lépcső, csupa-sikátor kis városka, ami legalább négy dimenzióban helyezkedik el a meredek hegytetőn, az utcák fölött keresztbe egy hídon újabb utca megy át, s az ember folyton fél, hogy leesik. A hordozókendő nélkül itt meghaltunk volna, így viszont Veronika újabb rajongókat szerzett: nagyon vicces, ahogy a rajtam lógó amorf batyuból egyszercsak kiemelkedik egy mosolygó babafej, és minden gátlás nélkül bámulja a járókelőket. Sajnos 1.: a város túlnyomó részét a 19. század közepén földrengés pusztította el, így igazán régi épületek nincsenek. Sajnos 2.: péntek dél körül értünk a városba, amikor a Sabbat miatt már erősen zártak a galériák és a zsinagógák is. Azért kicsit tekeregtünk a sikátorokban, megnéztünk kívülről pár zsinagógát. A még nyitva levő galériák főleg judaika giccsben utaztak, a mélypont a „Hegedűs a háztetőn” témájú kisplasztika volt. A kevés embernek, akivel találkoztunk, a fele haszid volt, a fele hippi, néhány mindkettő. Több egyetemista korú lány próbált nekünk szombatra való mécseseket osztogatni. Mert Cvát vonzza az útkeresőket, akik a Kabbala és zsidó misztika útján találják meg a megbékélést.

Ezt megmagyarázom: balra egy 20,5 éves haszid anyuka ül a kisfiával, tanúja voltunk, ahogy a szatyorból játék tóratekercsek esnek ki. Jobbra egyetemista fiatalok (bizonyára egy jesivába járnak) esznek egy büfében még zárás előtt, fiúk és lányok szigorúan külön asztalnál, de egymást méricskélve. Középen a narrátor.


Mivel a saját képeim rosszul sikerültek, íme egy lopott fotó visszaadni a városka hangulatát

Cváton van a Magyar Nyelvű Zsidóság Emlékmúzeuma is. Erről rengeteget hallottunk, sőt A zsidó menyasszonyban is szerepel, ráadásul fontos dramaturgiai szerephez jut. Ehhez képest egy meglepően pici ötszobás házikót foglal el a gyűjtemény, a városháza udvarán. Ilyen helyre lépve arról szoktunk álmodozni, hogy az igazgató úgy fogad, mint egy kedves nagyapó, vállon vereget, körbevezet, teát főz, megmutatja a kedvenc tárgyait. Itt pontosan ez történt! Lustig Éva fogadott minket, aki férjével, Józseffel együtt alapította húsz éve a múzeumot, egy órát beszélgettünk, minden kérdésünkre válaszolt. Hatvan évvel ezelőtt érkeztek Izraelbe, először mindent maguk mögött akartak hagyni, ami az óhazára emlékeztetett, aztán idővel érdekelni kezdte őket a múlt. A múzeum nagyjából mindent gyűjt, ami a magyar zsidósággal kapcsolatos: vallási és profán tárgyakat, könyveket, műalkotásokat, okiratokat − minden az adakozóktól érkezik. A cél: az emigrációban élők hiányzó gyökerei helyett gyökereket adni. A múzeum emellett információs központként is működik, ahol családjuk, rokonaik után nyomozhatnak az itt élők. Megható történeteket hallhattunk, hogy találták meg rokonaikat több évtized után a múzeum segítségével olyan felnőttek, akik egyedül, kisgyerekként érkeztek ide. Minden tiszteletünk az alapítóké. A múzeumot az ilyen kis magángyűjtemények sorsa fenyegeti: a tárgyak túláradása, lassan hiányzik egy szűkebb fókusz és az ide nem illő dolgok kirostálása. Egyelőre a 80 felé járó házaspár nem akar szűkíteni a profilon, meglátjuk, a fiuk, aki átveszi a gyűjteményt, hogyan viszi tovább.

Lustig József és Éva

Ezzel a gyűjteményünk immár négyfősre bővült. Nekünk ugyanis van egy hobbink: múzeum-alapítókat gyűjtünk, akikkel személyesen megismerkedtünk. Lustigékon kívül egy izlandi és egy krétai skanzen, és a husaviki péniszmúzeum szellemi atyái szerepelnek a trófeáink közt.

2 megjegyzés:

  1. Az "elűzött arabok" kifejezés túlságosan egyértelmű. Finomítható az "elmenekült arabok", a "menekülésre késztetett arabok" és a "megtorlástól félő arabok" stb. meghatározásokkal. Martin Gilbert könyvét szíves figyelmedbe ajánlom. Anglia szerepe a II. világháború alatt bizony szégyenletes volt.

    VálaszTörlés
  2. http://nol.hu/kultura/meghalt-lusztig-jozsef-1615727

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.