2010. április 27., kedd

Beduinok és nabateusok


Mindenki szavazott?

A Holt-tenger volt a cél, de végül az egész túránk a sivatag jegyében telt. Mint a Kárpát-medencében szocializálódott lakosnak, nekem a sivatag sárga homokdűnéket jelentett eddig, amiket időnként átrendez a szél, oldalt egy guszta pálmafával. Most kiderült, hányféle formája lehet: sárga, szürke, vörös, dombos, sziklás, homok- és kősivatag, és növények is vannak benne… Izrael területének 62 százaléka sivatag (a Negev), de lakóinak csak tizede él itt.

Az első állomásunk a Joe Alon Beduin Kultúra Múzeum volt a Negev közepén, egy erdőben. Sokan nem találhatták meg, mert első látogatóként érkeztünk. Várakozásaimmal ellentétben Joe Alon nem az alapító, nem is egy híres beduin, hanem egy rejtélyes halált halt cseh származású izraeli pilóta.


A beduinok muszlim vallású, nomád népcsoport, a sivatagban vándorló életmódot folytatnak, birkát legeltetnek, egy-egy telephelyen vetnek is, majd aratás után távoznak. Izraelben az elmúlt évtizedekben megszűnt a hagyományos életforma (más országokban még létezik), a beduinok letelepedtek, sátor helyett már házakban laknak. A múzeum elég jól összeszedte a vándorló életmód tárgyait, szőtteseket, ékszereket, a földművelés és halászat eszközeit, ámulva néztük, mennyi mindent hurcolnak magukkal. Engem meglepett, hogy a temetkezési helyek szent helyek, ahova időnként elzarándokolnak (szóval mégse fújja odébb a szél azokat a buckákat). Az udvaron a festhető tehenek mintájára egyedileg kidekorált életnagyságú teveszobrok sorakoztak, és a vendégfogadó sátorban egy echte beduin bácsival lehetett teázgatni. (A személyzet másik tagja a pénztáros volt). Megtudtuk, hogy vannak birkái, és egy hasonló sátorban fogadja a vendégeit, de ő maga házban lakik. Kardamomos kávét és cukros teát kaptunk, aztán végre jött egy turistacsoport.

Beduin kézimunkákkal díszített teveszobor

Szövő beduin asszony

Szent sír közelében levő menedék modellje

Ezután egy antik sivatagi településre látogattunk. Mamshit a nabateusok városa, két hasonló sivatagi várossal együtt világörökség. A nabateusok az időszámítás körüli évszázadokban élt nép, leleményes módszerekkel, az évi egy-két esőzést kihasználva megművelték a sivatagot, ez a város a fűszerút nevű kereskedelmi útvonaluk mentén feküdt. Nem olyan híres, mint a csodálatos, szintén nabateus Petra Jordániában, de azért picit csodálkoztunk, hogy HÉTVÉGÉN egy VILÁGÖRÖKSÉGI helyszínen mi voltunk az egyedüli látogatók. Lejtős területen az egész város romjait kiásták, látható az épületek szerkezete, van átlagos ház, gazdag ház, piac, istálló, raktárak, torony. A tetejébe néhány bizánci templomot is felhúztak pár évszázaddal később, ezek jobb állapotban maradtak, eredeti mozaikokkal. És remek a kilátás a környező kanyonra meg a sivatagi dombokra.

Nabateus romok

Bizánci templom

Kilátás a kiszáradt patakmederre

Innen az út is egyre szebb lett, sivatagi dűnék közt kanyarogva érkeztünk Hamakhtesh Hakatanhoz, ami egy eróziótól és a sziklatömegektől beomlott kráter. Irigykedve szemléltük az éjszakázáshoz készülődő táborozókat, és a kocsitól kis sétával elértük a kráter szélét. Épp nyugodott le a nap, ettől fakó a felvétel (az életben sokkal monumentálisabb). Nekünk nagy élmény volt a messzire elterülő lilás-barnás kráter a gyér növényzettel borított sivatagi buckák között.

A kráter

A szállásunk egy mosavban volt. A mosav olyan, mint a kibuc (végülis ez is egy téesz), csak itt engedélyezik a magántulajdont, a gyerekeket sem kell bedobni a közösbe. Viccesnek találtuk, hogy a faluba (ami egy út végén feküdt), sorompón át lehetett csak behajtani. A szállásunkat magyarul bungalónak vagy dácsának titulálnám:-), Izraelben zimmernek nevezik: kis kiadó faházak ezek, benne az elmaradhatatlan jacuzzival. Nem vicc. Enélkül egy izraeli nem merészkedik ki a természetbe. Nagyon kellemes faburkolatú házacskát kaptunk a falu legszélén, reggelizés közben a verandáról lehetett nézegetni a sivatagot, ami a házon túl kezdődött. A jacuzzit is élveztük, az egyetlen bizarr momentum az volt, hogy a háziak megkértek: a rezsót csak kinn a teraszon használjam. Szívesen kikérdeztem volna a szállásadóinkat, milyen az élet a mosavban, de végül csak egy rejtélyre derült fény: hogy miért hevernek háromméterenként a ház előtti gyepen vizespalackok. Sajnos mi nem találtuk ki, pedig a házibácsi felajánlotta, hogy nem kell kifizetni a szobát, ha megmondjuk.

A következő részben elárulom.

Az ott a sivatag

Kedvencem a matyómintás mosdókagyló

2 megjegyzés:

  1. Nem valami allatcsapdakent szolgalnak a vizespalackok?

    VálaszTörlés
  2. Talán tűzoltási célra van kint - ha a házból kiparancsolt rezsót elfelejted kihúzni, és még azelőtt észreveszed, hogy a fél falu leégett volna. Vagy ez túl egyszerű lenne?

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.