counter to blogger

2010. május 30., vasárnap

Van napirendünk! (Veronika 13 hónapos)


Még meg akarom örökíteni Neve Cedek-i kirándulásunkat, és az elmúlt bulis napokat (amik miatt nem írtam), de 1. ma van gyermeknap 2. Veronika ma 13 hónapos, úgyhogy foglalkozzunk vele.

A nagy hír: végre van napirendünk. Megveregetem a saját vállam. A budapesti látogatás első napjai kaotikusan teltek, a gyerek összevissza evett, aludt, sírt, szokatlan volt neki a sok újdonság, a nagyszülők pedig nem győzték hangoztatni, hogy kell egy rendszer. Aztán persze belerázódott, és a végén nagyon jól viselkedett.

De azért most Tel-Avivban megpróbáltam egy fix napirendet bevezetni, Veronika szokásait megfigyelve. Jelentem, működik. A napirend sarokpontjai: lefekvés délelőtt 10-kor, délután 3-kor, este 9-kor. Ez a többit hozza is magával: evés ébredés után egy órával, lefekvés előtt egy kis tápszer, este fürdés. A jó benne, hogy teljesen tervezhető az élet, és sok szabadidőnk felszabadult, megszűntek a többórás altatások. Letesszük, és ha még nem alszik is, pár perc után már csak a csendet halljuk a kisszobából. A rossz hír, hogy nekünk is be kell tartani a napirendet, így az én napom is hasonló rutin szerint telik. Alvásidőben munka vagy blogolás, délben játék a parkban, délután séta, vásárlás. (Házimunka szigorúan a gyerek ébrenléte alatt.) Nekem is misztikum, hogy működik, megint a vízen járunk − azt hiszem, most jött el a napirend ideje Veronikának is meg nekem is.

A másik terület, ahol haladni szeretnék, az evés. Szerencsére sem az étvágya, sem a súlya miatt nem kell aggódnunk, így csak egy kis finomhangolás szükséges: több és többféle szilárd étel, kevesebb tápszer, önálló evés bátorítása. A napokban kisebb sokkot okozott, hogy iparági benchmarkunk, a 10 hónapos Bori már sajtos katonákat eszik, egyedül. Hát itt még nem tartunk: Veronika kitátja a száját, és én belehelyezek egy kanál pürét, ez az evés. Az őrületes mennyiségű tápszert sikerült szilárd (pépes) étellel kiváltani, de még mindig csak néhány étel szerepel az étlapon, és nem jut eszébe egyedül enni. Igaz, más tárgyat is ritkán vesz a szájába. Adunk neki kiflivéget, de csak morzsányi jut belőle a szervezetébe.


Igen mozgékony, négy lábon nagy sebességgel halad, mindenhova követ a lakásban, a szoknyámba kapaszkodik: továbbra is nagyon anyás. A kedvenc játékai az egymásba helyezhető építőkockák, ezt naponta tízszer összerakom, ő gyorsan szétszedi. Szeret mindenféle könyvet lapozgatni. Egyszerűbb utasításokat megért: gyere ide, add ide, nem szabad. A „nem”-re nagy zokogásban tör ki. Felfedezte a konyhát, a szekrényekben pakol, a tűzhely gombjait lecsavarja, vagy hagymát pucol. Minden érdekli, mindent velünk akar csinálni.

Vettem egy új hordozóeszközt, egy mei tai-t, a kendőnél könnyebb felkötni a hátamra, szívesen utazik benne. És nő, és nő, már a 2-3 évesekre való ruhák sem lötyögnek rajta ijesztően.


Mei taiban, 2:50 perckor, elalvás előtt

2 megjegyzés:

  1. Azért Bori még távol áll az önálló evéstől! Megyeget a katonák fogyasztása, de azért van, amikor én adagolom. Szóval, no para, majd Veronika is belelendül! (Bori pl. most totál rendszertelenül alszik, ebben mi szétestünk.Irigykedem is:)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a napirendért! Minden rendszer arra való, hogy amikor eltérsz tőle, tudd, hogy annak mi az oka, és értsd a következményeit...
    Már nagyon készülök a "helyszíni ellenőrzésre".

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.