counter to blogger

2010. május 3., hétfő

Veronika egyéves – a jelen



Mit tud egy egyéves? (Valójában tízhónapos, de mostantól egyévesnek mondom, és a koraszülöttséget csak a harmadik keresztkérdésre fogom bevallani.)

Méreteket holnap tudok mondani, de nagy, és szolid kis pocakot növesztett. Négykézláb mászik, stabilan ül, kapaszkodva áll és jár. Új fejlemény, hogy állásból letérdel, így végre nem nekünk kell a zokogó gyermeket lefejteni a járóka rácsáról. Már feléri az étkezőasztalt, a tűzhelyt, reszkessetek, szülők! Folyamatosan pakol a lakásban, vizsgálja a tárgyakat, a legérdekesebb neki az, amit mi felnőttek is használunk: a fényképezőgép, mobil, laptop, könyvek. Újdonság, hogy kérésre átadja a tárgyakat. Szeret az ablaknál nézelődni.

Ácsorog, szerel

Jó étvággyal eszik, bár a repertoár szűkebb, mint lehetne: gyümölcs, zöldség, csirke pépesítve, amit a mama tesz kanállal a szájába. Az önálló evést olyan lakásban fogom bátorítani, ahol csempézett a konyhafal. A napi négy szilárd étkezés mellé egy liter tápszer is lecsúszik, cumiból − lefekvés előtti előjátékként többnyire. Pohárból még nem itattuk, de nem izgulunk, az érettségi banketten feltehetőleg már nem cumiból fogja inni a martinit.
Napközben két alvást tart: egyet reggel, egyet délben. Még mindig csak két foga van, de sokat nyáladzik, alulra várom az újabbakat.

Az egy héttel ezelőtti nagy sírás nem ismétlődött meg, de azóta határozottan zárkózottabb, már nem mosolyog annyit az idegenekre. Folyamatosan igényli viszont a mama társaságát, fizikai közelségét. Ha belém kapaszkodhat, szépen eljátszik, de ha próbálok mást csinálni, odakúszik, vagy integetve-kurjongatva hívja fel magára a figyelmet. És ha nem kedve szerint alakulnak a dolgok − mondjuk leteszem, vagy elveszem tőle a fényképezőgépet − hatalmas zokogásra fakad. Akarata van. Mamát szereti legjobban, ez abszolút igazságtalan Papával szemben, aki mindig felkel hozzá éjszaka, de mit lehet tenni.

Így telnek napjaink

Befejeztük a babaúszást, legalábbis itt. Eleinte ő volt a legkisebb és legügyetlenebb a csoportban, de azóta azokat a gyerekeket besorozták katonának, és kisebbek jöttek, így a végén Veronika lett a sztár: a medence szélébe kapaszkodva megtartja magát segítség nélkül, víz alá merülve kis távot megtesz, és nem sír utána. Most úgy érzem, szépen fejlődik és nincs ok az aggodalomra, de jövő héten a Gézengúz Alapítvány szakemberei is megnézik.

Ui. Közben megérkeztünk Budapestre a lánnyal, légi- és egyéb katasztrófák nélkül.


3 megjegyzés:

  1. Igen, a kis hölgy továbbra is elbűvölő!!!!
    Csodás tudományai vannak, és gyönyörűen fejlődik, csak gratulálni tudok!

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy ide hajtott a kíváncsiságom. Remek összefoglalót kaptam. Már csak egy dolog maradt: hétfőn le fogok ellenőrizni mindent! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon bájosak vagytok!!!

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.