Búcsú a Fehér Várostól

Bauhaus épület a Rothschild sugárúton

Aktívan búcsúzkodunk. Búcsúzni ugyanis elég szívfájdító, de tevékenységek közben mégis jobb, mint csak sóhajtozni, hogy „már csak 3 nap”. B. úrékkal elmentünk ebédelni egy herzliyai halétterembe, Ádámka szüleit és Eitant borozásra hívtuk meg. Én tegnap elmentem a Bauhaus Tel-Avivot bemutató, ingyenes vezetésre is. Említettem már, hogy Tel-Aviv belvárosa, mint a világ legnagyobb összefüggő Bauhaus emléke, világörökség?

Emlékeztető: a harmincas években nagy tömegben érkeztek menekültek Európából, a Bauhaus építészek is, gyorsan kellett felhúzni egy várost, s ugye Tel-Aviv akkor még sivatagos, üres terület volt. A Rothschild sugárúton zajlott a túra, itt szerintem több szép épület is van, de nem ezeket néztük meg. Láttunk pár házat a Bauhaus előttről, a huszas évekből, amit eklektikusnak neveznek, ezt például orientális stílusúnak vélte a tervezője.

Megtudtuk, hogy Tel-Avivban akármekkora épületet lehet felhúzni, de cserébe egy régi házat renoválnia kell az építtetőnek. És kiderült az is, milyen stílusú a ház, amiben mi lakunk: brutalista!!!

Renovált Bauhaus

Hajóra hajazó ház a közelben

Brutalista ház. Nemcsak mi lakunk ilyenben, hanem Tel-Aviv háromnegyede

Délután pedig bemutattuk Veronikát a tengernek. Ez is egy szép lezárás: az első napunkon vittük le a partra, akkor a babakocsiban aludt, azóta inkább kihagytuk a strandolásból, most már elég nagynak ítéltük hozzá. Lányunk először óvatosan a mama közelében maradt, aztán vidáman csapkodni kezdte a hullámokat, és játszott a homokkal. Semmi sírás. Nagyon büszke vagyok rá!