Első állomásunk Hula mocsár volt. Ez még nem a Golán-fennsík, csak Felső-Galilea. Itt az 50-es évekig hatalmas mocsár terült el, ide jöttek megpihenni a téli vándorlásban Kelet-Európa költöző madarai. Talán maga Kele is megfordult itt. Az ingovány nagy részét azóta megművelték, kiszárították, egy kisebb darabot meghagytak a madaraknak. Az isten háta mögötti kis helyből (az elmaradhatatlan, rosszalkodó arab iskolásokkal) mi még azt se néztük ki, hogy lesz folyóvíz a vécén, ehhez képest nagy meglepetésünkre a látogatóközpontban egy igaz háromdimenziós vetítés fogadott. A vándormadarak életéről szóló film jobb volt, mint az Alice Csodaországban, ugyanis a repülést imitálandó a székek is rezegtek velünk előre-hátra, közben lágy szellő csapott az arcunkba, vízreszálláskor permet is. Veronika először félt a sötétben, a fura szemüveget viselő szülőkkel, aztán megszokta, és ámulva meredt a vászonra.
A másfél kilométeres ösvény (főleg egy palló a víz fölött) végig akadálymentes volt. Megcsodálhattuk a mocsaras-nádas növényvilágot, sajnos a madarakat kevésbé, nekik a harmincvalahány fokban volt annyi eszük, hogy elbújjanak valami árnyékos helyre. Láttunk viszont hatalmas harcsákat,
Innen már a tényleges Golán-fennsíkra autóztunk. Mivel újabb látnivalóhoz késő, a szállásra hazakullogni korán volt, azt találtam ki, csobbanjunk egyet a Ram-tóban. Ez egy igazi tengerszem, magas hegyektől körülvéve, az ország legészakibb részén. A környező falvakból szép kilátás nyílik rá, megközelíteni mégis nagyon nehéz volt, sokáig küzdöttünk meredek földutakon, míg egy áramfejlesztő mellett partot értünk. Pár helyi férfi horgászott, szemlátomást a tóban fürdés teljesen idegen a drúz kultúrától, kicsit szemetes is volt a part, de engem már nem lehetett visszatartani és úsztam egyet a hűvös, zöld vízben.
A drúz reggelire rántottát mértek, fűszeres pizzaszerű lepényt, ismét az avas palacsintát, salátát, sajtgolyót, olajbogyót, rózsavizes-szirupos süteményt. Találjátok ki, mi az a két sötét gombóc a négylevelű tálkán (Dani egyszerűen csak lóherének titulálta:-)! Szóval meg lehetett enni, de visszasírni nem fogjuk a drúz konyhát. Viszont nagy előnye volt a vacsorának, hogy a szobánk előtti kis kertben ehettük meg, Nimród várát csodálva (erről még lesz szó), míg benn az egyetlen helyiségben Veronika aludt.
Az internet tanulsága szerint a goláni szállások két fő büszkesége a behavazott tornác és a nappaliban elhelyezett jacuzzi. Az elsőt még értem, mivel az egész országban itt van esély hóra (a közelben található Izrael egyetlen síterepe is), az utóbbit kevésbé. Mindenesetre a mi szállásunk is rendelkezett szobai jacuzzival, azaz az egyetlen helyiség a nappali-háló-gyerekszoba-fürdő-konyha funkciókat töltötte be. Igaz, a jószándék látszott, mert a hímzett párnáktól a Tiffany-lámpán át a miniatűr olajmécsesekig mindennel ellátták kis lakunkat, ami a puritán izraeli szállások után szokatlan lakályosságot kölcsönzött, az eklektikus összhatás ellenére.
Vad, és tökéletesen légból kapott tipp a zöld gombócokra: eltett mini zöld padlizsán? Vagy valami töltött szőlőlevél?
VálaszTörlésKini, kened-vágod a Közel-Keletet. Apró padlizsán volt savanyítva, a közepén mandulával, valami pikáns, borízű lében.
VálaszTörlésMi eközben Tzippora (többféle írása is van) romjait jártuk be, majd Cezáreában "romoltunk", a 40C fokos hőségben. Cezárea periódusairól klimatizált vetítőteremben láthattunk két filmet, és az ottfelejtett táskámat is utánam hozták! A tájékoztatás kiváló, a WC-k tiszták, jól felszereltek és ingyenesek.
VálaszTörlés