2010. március 2., kedd

Ortodox Purim


Dani szombat hajnalban visszaérkezett Tel Avivba. Fárasztó útja volt, ismét a favastagságról adott elő Németországban, és előtte még a Zürichben élő barátokat is végiglátogatta, ez három családot jelent, úgyhogy volt része strapában bőven:-)

De azért a szombat kimenetele után felkerekedtünk (azért csak akkor, mert addig nincs tömegközlekedés), hogy Beitar Illitben megnézzük, hogyan ünneplik a haszidok Purimot. Ez egy nagy és vidám ünnep, a zsidó nép megmenekülését ünneplik, ami Eszter Könyvében meg van írva. Mikor este tízkor befutottunk, házigazdáinknál már egy nagyszabású női jelmezbál zajlott. Veronikát gyorsan lefektettük (sajnos nem a mi szobánkban, mert ott már egy gyerek aludt), Dani és a házigazda elmenekültek egy másik összejövetelre, ahol férfiak eszegettek, énekeltek és a Tórát magyarázták. Én tudtam, hogy jelmezbál lesz, de egyszerűen képtelen voltam elképzelni, mi lehet politikailag korrekt jelmez egy ortodox nőtársaságban – pap, apáca, zsidó, háremhölgy, prostituált kizárva. Megoldották a hölgyek! Természetesen a paróka és a könyököt-térdet takaró ruha ilyenkor is rajtuk maradt. Láttam rendőrnőt, kínait, takarítónőt, és egy nőt, aki iszappakolással tette magát felismerhetetlenné.


Később az utcán találkoztam egy ortodox zsidó férfinak öltözött nővel is:-)). De Purimkor elősorban a gyerekek öltöznek be, az utcán is egész nap jelmezben szaladgálnak és pénzt kérnek a járókelőktől.



A bulin egy néni zenélt, a többiek táncoltak, énekeltek, volt rengeteg sütemény, Eszter Könyvét (itt Megilah-nak hívják) is felolvasták, arról lemaradtam, bár úgyis héberül történt. Éjfélkor elszéledt a sereg. Ekkor 11 gyereket felnevelt háziasszonyunk iránti csodálatom fokozódott: fél óra alatt eltüntette a hetvenfős parti nyomait és átdesignolta a szobát a másnapi húszfős vacsorára. Hajnalban még egy kalácsot is meggyúrt zsinagóga előtt. Igyekeztem ellesni tőle a partiszervezési trükkjeit.
Sajnos éjjel Veronikát átköltöztettük a nekünk szánt szobába, és elég nehezen aludt el, valamint én is benáthásodtam, felzárkózva a többi családtag mögé. Másnap a fiúk elmentek Talmud-olvasásra, én kalácsot gyúrtam a háziasszonnyal.


Közben folyamatosan csengettek, az egyik purimi szokás ugyanis, hogy ehető ajándékokat küldenek egymásnak, nők a nőknek, férfi a férfinak, amit közvetítő ad át. Estére hegyekben álltak az édességcsomagok a kisasztalon, viszonzásul pedig több vájdlingnyi kekszet és csokit osztottak ki.


Délután következett a nagy purimi étkezés. Ezt nagyon vártuk, mert ilyenkor kell annyit inni, hogy Hámánt összekeverjék Mordehájjal. Sajnos erre nem került sor, alig iszogattak a vendégek, Dani meg én bánatunkban lehúztunk két-két pohár bort, de nem történt semmi. A férfiak énekeltek, búsongtak, és vicces Tóramagyarázatokkal szórakoztatták egymást, amelyekben minden harmadik szó héberül volt. A szokásos lakoma egyik fogásaként paprikáscsirkét kaptunk. A háziasszony majdnem elájult, mikor megtudta, hogy ezt Magyarországon tejföllel eszik.


Említettem már nézetemet, miszerint fél év alatti csecsemővel lehet igazán egyszerűen utazni. Ez ismét beigazolódott: némi gondot okozott, hogy megfelelő-e a tápszer kósersági tanúsítványa ahhoz, hogy a mikrójukban melegítsem meg. (A kóserságról majd írok egy dolgozatot!) A házi készítésű főzelékről nem is beszélve.
Zuhogó esőben, lefektetési idő után sikerült eltávoznunk a busszal, a gyámügynek ne szóljatok. Egyébként aznap volt a születésnapom, Danié meg négy nappal előbb, neki is gratuláljatok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.