2010. április 9., péntek

Betlehemi kirándulás, 2. rész: Húsvét egy keresztény arab családnál


Izraelbe költözésünk kapcsán tapasztaltuk, hogy a média hatására sokan nagyon veszélyes helynek képzelik Izraelt, ahol lőnek, és én majd kapualjtól kapualjig osonok a babakocsival. (A blogolvasóknak nem kell bizonygatnom ennek képtelenségét.) Na, én Palesztinát képzeltem nagyjából úgy, hogy a helyiek ölükbe ejtett puskával várják az ország függetlenségét. Restellem magam. Most megállapítottuk, hogy Ciszjordániában is van hétköznapi élet.

Kezdjük mindjárt Fadi és Abeer családjánál, akik – tádám – keresztény arabok. (Remélem, értékelitek, hogy minden kisebbséghez igyekszünk bekukkantani.) Aki nem volt vele tisztában, hogy ilyenek léteznek, ne szégyenkezzen, én is csak egy éve tudtam meg. A Közel-Kelet szinte minden országában élnek, az időszámítás utáni évszázadokban vették fel a kereszténységet, aztán nem tértek át az iszlámra. Izraelben és Palesztinában is a lakosság 1-2 százaléka keresztény arab. Palesztinában a brit uralom idején többen voltak, de aztán sokan kivándoroltak, és a mohamedánok túlszaporodták őket. Betlehem az egyik központjuk, itt pár ezren élnek (persze muszlim többség mellett).

Fadi és Abeer

A nagylányuk (meg a blogger)

A bácsi, aki nagyon értett a gyerekekhez

Fadiéknál (ez a férfi keresztneve) rögtön egy húsvéti mega-családi összejövetelbe csöppentünk. (A misén már túlvoltak a közeli ortodox templomban.) Fadinak ugyanis öt testvére van, ezek közül több is ugyanabban a társasházban lakik, mint ő, és itt él a nagyi is. Mindenkinek van pár gyereke, Fadiéknak négy, úgyhogy egy idő után nem tudtuk követni a rokonságot. A házigazdánk kórházi recepciós, felesége, Abeer óvónőként dolgozik és épp továbbképzi magát tanítóvá a betlehemi távegyetemen. (A magas helyi munkanélküliség közepette szerencsések, hogy van állásuk.) Legnagyobb lányuk francia szakos Ramallahban.



Két lakást is láttunk, mindkettő hasonló elven működött: hatalmas, tágas terek, amelyekben szinte elvész a kevés bútor. A másfélszeres életnagyságú nappaliban kényelmes fotelek, díszként néhány keleti stílusú kancsó, párna, és semmi más bútor. Állítólag a személyes holmiját ki-ki a saját szobájában tartja, belestem néhányba, de az ágyon kívül csak egy-egy kis szekrényt láttam a hálókban. Kellemes, hűvös teraszon lehet szemlélni a szemközti dombokat, és jeges arakot iszogatni (ez ánizsos ízű helyi pálinka, a lányok szerencsére Pina Coladát kaptak). A sok ronda és kényelmetlen Tel Aviv-i lakás után jó volt egy igazi kellemes otthont látni. Mint a házigazdáink elmondták: ők utazni nem nagyon tudnak ("Dánia börtön"), legalább otthon érezzék jól magukat. Nagy és modern amerikai konyha szolgálta a családi étkezéseket, mindjárt meg is hívtak minket a húsvéti bárány elfogyasztására.




Mi nagyon egzotikusnak találtuk, hogy a bárányt a lépcsőházban, egy gázpalackról működő szekrénykében sütötték meg. Mint kiderült, Emily nagyi gondosan előkészítette és egy étteremnek adta át sütésre a kiválasztott bárányt, de azok félmunkát végeztek, ezért fejezték be itthon a sütést. A bárányka egyébként tizenhét kilós volt, amit négy kiló mandulás rizzsel töltöttek meg, emellé kaptunk egy nagy tál ismeretlen, szintén rizsszerű köretet mandulával, és citromos-joghurtos szószt. Nagyon ízlett! És pillanatok alatt elfogyott.



Még a húsvétról: itt is szokás a tojásfestés, nekünk is adtak néhány hímestojást ajándékba.

Mindenki jól tudott angolul, a gyerekek is, és a fantasztikus nagyi is, aki korábban részt vett az Izraeli-Palesztin Női Békemozgalomban. Fadiék sok külföldi vendéget fogadnak, ezzel kívánnak hozzájárulni a békéhez, na meg a lányuk egyetemi tandíjához. Izraeliek ugye nem léphetnek be, de kettős állampolgárságú amerikai zsidókat is vendégül láttak. Mint megtudtuk, Betlehemben békében élnek együtt a keresztények és moszlimok, különösebb konfliktus nélkül, bár a barátságnak megvannak a határai: a vegyesházasság például elképzelhetetlen. Azt is elárulták, hogy a lányok szűzen házasodnak. Nagyon szeretik a gyerekeket (Veronikával nem tudtak betelni), de egy családban csak 3-4 van (ellentétben a moszlim arabok 8-10 csemetéjével).



West Side Story

Még egy érdekes történetet végighallgattunk a kis Rómeó koponyaműtétjéről. Csecsemőkorában életveszélyben volt, s rengeteg utánajárással próbálták elintézni, hogy Tel Avivba vihessék (ugye ők oda elvileg nem léphetnek be). Végül sikerült, ott azonnal megoperálta Izrael legjobb sebésze, és egy addig példátlan műtétet végzett rajta. Most kicsit felemás a fejecskéje, de egészséges, és nagy lelkesedéssel puszilgatta Veronikát.

Hamarosan beszámolok a helyi látnivalókról is.

1 megjegyzés:

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.