2009. október 9., péntek

Sátoros ünnep Beitarban (képriport)



Ezúttal megpróbálok kevesebbet szövegelni, beszéljenek inkább a képek. Mivel félünnepen voltunk Beitarban, végre fotózhattam! (Aki most kapcsolódott be: Beitar Illit egy ortodoxok lakta kisváros Ciszjordánia izraeliek által ellenőrzött részén.) Kellemes, nyugodt három napot töltöttünk haszid barátainknál, a sátorban ettünk, egyébként lustálkodtunk és sétáltunk. Mivel a zsidóknál nagy micve (jócselekedet) vendégeket fogadni, ismét voltak páran. Számunkra legmeglepőbb az a fiatalember, aki már kilenc éve a családnál tölti a nagyobb ünnepeket, de senki nem tudja, kinek a kicsodája, és nyelvi akadályok miatt ezt nem is igen lehet tisztázni. Egyébként szépen részt vett az eseményekben, kisebb házimunkákban segített, az üresjáratokban pedig a nappaliban walkmenezett.

Lássuk a sátrat, ahol Szukkot alatt minél több időt töltenek! Várakozásommal ellentétben a sátrak nagyon egyszerűen néztek ki: a faluk farostlemezből készült, amit gyékénnyel borítottak.



Csak keveset fedtek be lombos ágakkal.



Beitar Illit látképe, a barna dobozok mind sátrak.



Házigazdáink sátra belülről.




Ezúttal tejes ételeket is ettünk, legjobban a házilag gyúrt és sütött édeskés kenyér ízlett. Egy adagot Dani formázott meg, nagyon jólesett reggelire!



Néhány kép a városka utcáiról:




Egy játszótéren is időztünk...







... néha a felnőttek sem restek játszani...





Életkép: az egyik ortodox anyuka kihívta a pizzafutárt a játszótérre egy kis uzsonnával ("jöjjön a hinta mögötti padra, tudja, a férjem feketében, én meg sok gyerekkel...")




Ez a kisfiú a cumi dacára nem is olyan kicsi: hároméves korukban levágják a fiúk haját, és akkor kezdenek olvasni tanulni, hogy tanulmányozzák a Tórát. Háttérben bónuszként a szomszéd arab falu mecsetje.



Külön pont jár érte, hogy odaúton egyetlen járattal mentünk, a Bnei Brakból induló 199-es busszal. (Legutóbb három járat kellett az úthoz). Bnei Brak, Mea Searimhoz hasonlóan jó bemelegítés: egy ortodoxok lakta kisváros, Tel Avivval légmentesen összenőve. Igaz, ennek az volt az ára, hogy odafele két órát gyalogoltunk a buszig, főleg a Hayarkon Parkon át, többszöri babakocsi-szereléssel. Hazafelé már taxiztunk. Miután Beitarban felcipeltük a buszra a két hátizsákot, a babakocsit, a gyereket, a kölcsönkapott járókát, matracot és játékokat (köszönjük!), a sofőr megkérdezte, mienk-e a megállóban felejtett lulav (ilyenkor használt ünnepi csokor). Ez jólesett:-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.