counter to blogger

2009. szeptember 30., szerda

Haszid hétvége, III. rész: Ros Hasana a konyhában

Aki végigolvasta az előző bejegyzést, már ismerősként mozog Beitar Illit, a „haszid zsidók Mekkája” (copyright by Dani) utcáin. Lépjünk be most az egyik otthonba!
Mi ezt kicsit félve tettük meg: hogy fogunk tudni alkalmazkodni a szigorú ünnepi szabályokhoz, főleg a tilalmakhoz? Nem szabad írni, számítógépezni, de még a villanyt le- vagy felkapcsolni sem. Meglepően könnyen ment az átállás. A hosszú szoknyát, blúzt csak egyszer kellett felvenni, utána már nem volt vele gond, viszonylag jól belesimultam a közösségbe (parókám persze nem volt, de a fejemet az utcán bekötöttem kendővel). Az ünnep beállta előtt felkapcsoltuk a villanyt a közös helyiségekben, a nappaliban, előszobában, fürdőszobákban. A hálókban pedig leoltva maradt. Végül ez sem okozott problémát, a kísértések elkerülésére a szobánkban leragasztottuk a kapcsolót, és ha este fényre volt szükség, kinyitottuk az ajtaját az előszobára. Egyébként a nagy kikapcsolódásnak láttam előnyét is: mivel minden elektromos vagy elemes eszköz tiltólistán van, heti egy nap a családtagok kénytelenek beszélgetni egymással, nem bújhat ki-ki a számítógépbe, tévébe, playstationbe.
Ejtsünk pár szót a konyháról! (Maga a lakás egyébként teljesen normális, sokszobás, szolid otthon volt, tévé nélkül). A kóser konyha megvalósítása (a tejes és húsos eszközök teljes szétválasztása) is igen gyakorlatiasan történt. A következő kép mindent megvilágít, amely egyébként a sabbat előtti utolsó percek lázas sürgését ábrázolja.




Két tűzhelyet látunk, a tetejük már az ünnepre gondosan letakarva. A bal a tejes, a jobb a húsos ételeknek szolgál, mindkettő mellett egy egész szekrényrész az ehhez használt edények, tányérok, evőeszközök, vágódeszkák, konyharuhák stb. számára, s külön egy-egy mosogató is, szárítóval. Nem viccelnek! Azon meglepődtem, hogy csak egy közös hűtő van, de háziasszonyunk szerint a lehűtött élelmiszereknél mindegy. Külön asztal szolgált a tejes és húsos étkek fogyasztására is – a reggeli joghurtot egy kisasztalon kaptuk be, a nagy vacsorákat az étkezőasztalon költöttük el. Hogy mi vendégek véletlenül se hibázzunk, háziasszonyunk beszerzett egy nagy halom eldobható poharat és tányért, és ha nélkülük ettünk, ezeket használtuk. De csak leírni volt bonyolult mindezt, a jól bejáratott rendszert használni meglepően egyszerű.
A fényképen a figyelmes szemlélő észrevesz még baloldalt egy melegítőlapot, amin két fazék áll. Ez nem a tűzhely, ez már az ünnepi rezsó, ami két napig bekapcsolva marad, hogy meleg ételt ehessünk, abból is a húsos. Természetesen volt egy tejes rezsó is, de ez már nem vágja falhoz az Olvasót. Jobbra egy szintén végig működő szamovár áll, hogy az ünnepen is ihassunk teát, kávét (húsos étkezés után persze csak tej nélkül). A házigazdáink pedig azért kapkodnak ennyire, mert pár perc múlva kitör a sabbat, amikor már nem szabad sütni, főzni, kapcsolgatni, és még a gyertyákat is meg kell addig nyújtani. Az ünnep napnyugta előtt valamicskével kezdődik, ez sok mindentől függ, nem mindenkinek ugyanakkor. Ezekben a percekben át is jött az egyik szomszéd, aki már megkezdte a sabbatot (és nem csengetett, ilyenkor megállnak az ajtó előtt és kiabálnak), s megkérte házigazdánkat, oltson már le nála két égve felejtett lámpát, tudván, hogy ő pár perccel később szokta kezdeni.




Most már az olvasó is ki van képezve az ünnepi étkezésekre, lássuk hát ezeket!

Ros Hasana a zsidó újév, az egyetlen kétnapos ünnep Izraelben, itt ezt hívják „hosszúnapnak” (ellentétben a magyarral, ahol Jom Kippurt, erről még írok). Számos hagyomány kapcsolódik ehhez az ünnephez, sok étkezési hagyomány is. Ros Hasanakor mézet kell enni, hogy édes legyen az új év, a kerek kalácsot is édesre sütik. Háziasszonyunk kitett magáért: számításom szerint tizenkét (!) kerek fonott kalácsot dagasztott, gyúrt és sütött ki egymaga, az étkezések elején (az édes bor felett elmondott áldás és rituális kézmosás után) ezeket eszegettük mézzel. Az első napon mézbe mártott almaszeleteket is. A második napon valamilyen rég nem kóstolt gyümölcsöt kell enni, ez a csilaggyümölcs volt, és gránátalmát (hogy tele legyen az év jótettekkel, ahogy a gránátalma tele van finom magvakkal). Továbbá hagyomány még a halfej feltálalása (mert ez az év feje, és hogy mi legyünk a fej), a répa (mert jiddis neve úgy hangzik, mint gyarapodás) és az édes ételek fogyasztása (hogy édes legyen az évünk), ezeknek mind eleget tettünk. A háziasszony remekelt: csak az előétel 7-8, mind külön-külön és házilag megfőzött, elkészített étekből állt, ezután jött még leves, 2-3 féle főfogás, desszert (négyféle házisüti, és parvé szójafagyi). Ha számításba vesszük, hogy ezeket mind az ünnep előtt kellett elkészítenie, hisz Sabbatkor főzni nem, csak melegíteni szabad, nyugodtan megemelhetjük a kalapunk.
Próbálom felidézni az ételsort, de mindenre sajnos már nem emlékszem (fotózni és írni meg ugye, tilos volt).

Az előételek közt szerepeltek:
Aszalt szilvával főzött répaszeletek
Ananászdarabkákkal főzött répaszeletek
Tonhallal töltött paradicsom
Mustáros sült lazac
Halrudacskák tartárral
Egészben sült hal rizzsel (a halfej szerepében)
Avokadó
Humusz
Saláták

Csirkehúsleves (valami ismeretlen, cukkiniszerű zöldséggel)

Főételek
sólet (hát ezen nagyot néztünk, a mi sóletünkből egyedül az árpa szerepelt benne, volt benne viszont jamgyökér, krumpli, csirke- és marhahús)
Barnacukorban forgatott csirkecombok
„rántott” csirkecombok (rápirított zsemlemorzsával)
Mézes marharagu
Köretnek rizs és paprikás sült krumpli

Desszertek
Mézes puszedli
Mézes piskóta
Csokis rugelach (kifli)
Datolyás-zabpelyhes süti
Bolti fagyi (szójatejből, de ezt nem lehetett érezni).

Elképedt az olvasó? Hát még mi, mire végigettük ezt, ráadásul (különböző variációkban) négyszer, mert a kétnapos ünnep két ebédet és két vacsorát foglalt magába. Ez a menü már 11 gyereken edződött háziasszonyunknak sem ment fejből, ünnep előtt rajtakaptam, hogy egy papíron tervezi meg, melyik napon milyen fogásokat tálal, és hány vendég lesz. Merthogy minden étkezésre érkezett 2-3 vendég is. Beitari barátaink el is panaszolták, hogy itt nehéz vacsoravendégeket toborozni az ünnepre, ami pedig a zsidó vallásban micve, azaz jócselekedet: mivel helyben szinte mindenki vallásos nagycsaládban él, a saját otthonukban ünnepelnek inkább. Egy nagyvárosban könnyebb a dolog, ott a zsinagógában hívnak meg arra lődörgő ismeretleneket. A 11 gyerek közül sajnos csak ketten voltak otthon: hogy azért ne legyen unalmas az élet, két húszéves, egyformán kinéző ikerleány. (Nagyon helyes, jólnevelt, házias lányok.) A vendégek közül a legérdekesebb a bűvész-parodista-dj volt, aki szívébe zárta Danit, mint matematikust, és kis mutatványokat rögtönzött nekünk, valamint egy gyorskurzust tartott a Tóra kaballista számmisztikájáról. Viszonzásul elmeséltük a „Hány emberrel fogott kezet Kovácsné?” című matekfeladatot, amivel nagy sikert arattunk, és az összes vendégnek meg kellett ismételnünk. (A szükséges interkulturális bevezetővel, mivel az ortodoxoknál a nők nem fognak kezet a férfiakkal.)





Ez a bejegyzés jó hosszúra nyúlt, a nagy evészetben az olvasó is kimerülhetett, így szusszanjunk egyet. Ha minden jól megy, még megtudjuk, mi történik Ros Hasanakor a zsinagógában, hogyan házasodnak a haszidok, valamint azt is megkísérlem tisztázni, hogy a haszid, ortodox, ultraortodox kifejezések milyen tartalmazási relációt alkotnak.

3 megjegyzés:

  1. Azt hiszem ti ott Izraelben jobb helyzetben vagytok, mint itt. Abban az értelemben, amit Jung írt korunkról (az idézet egy kicsit hosszú, de megéri): „A »rossz kulturális közérzetet« és olyan sietséget szül, hogy az ember inkább a jövőben és annak aranykort ígérő csalóka reményében él, semmint a jelenben, pedig ma még egyáltalán nem hatoltunk fejlődéstörténetünk mélyére. Gátlástalanul, az elégtelenség, az elégedetlenség és a nyughatatlanság érzésétől hajtva, belevetjük magun¬kat az újba. Már nem abból él az ember, amije van, hanem az ígéretből, nem a mai nap világosságában, hanem a homályos jövőben, onnan várja az igazi napkeltét. Nem akarják tudomásul venni, hogy minden, ami jobb, csak valami rosszabb árán szerezhető meg. A nagyobb szabadság reményét semmivé teszi az egyre növekvő mértékű rabszolgai kiszolgáltatottságunk az államnak, nem is szólva azokról a szörnyű veszélyekről, amelyeknek a tudomány ragyogóbbnál ragyogóbb fölfedezései tesznek ki bennünket. Minél kevésbé értjük azt, ami után apáink és ősapáink kutattak, annál kevésbé értjük önmagunkat, és minden erőnkkel csak ösztönvilágától és gyökereitől fosztjuk meg az egyes embert, úgyhogy már csupán a »nehézségi erő szellemének« enged, mint a tömeg részecskéje.” Mivel nyitott szemmel játsz, nem kerülheted ki, hogy mit is kutattak az ősapáink, akiket Európában időszerűtlennek szoktak mondani. Vajh?

    VálaszTörlés
  2. megosztószemélyiség2010. február 20. 19:18

    Én nem ismerem a Kovácsné számtanpéldát. Közzétennéd?

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kispiskóta!

    Szeretném Veled felvenni a kapcsolatot, ezért kérlek a vectra777@indamail.hu emailcímemre írj nekem elérhetőséget. Reményeim szerint ha tudunk szót váltani, elmondanám, hogy milyen oknál fogva szeretnélek "megismerni".
    Várom tehát mielőbbi szíves jelentkezésedet a megadott emailon.

    Megkülönböztetett tisztelettel.

    vectra777

    Zalaegerszeg 2010 augusztus 11.

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.