2009. december 4., péntek

Az első három hónapunk – összefoglaló


Három hónap eltelt a Tel Aviv-i évünkből, aminek most egy hosszabb budapesti tartózkodás ad érezhető cezúrát. Jó alkalom ez egy (rész)összegzésre.

Mi történt az első havi beszámoló óta? Miután életünk kereteit kialakítottuk, beindultak a hétköznapok, és ez már nem volt annyira izgalmas. Dani már fizetést is kap, de hogy ne tespedjen, diákigazolványt és végleges emailcímet még nem sikerült kicsikarnia az egyetemből a röpke három hó alatt. Legizgalmasabbnak az utazásaink bizonyultak: megnéztük Haifát, Ceasareát, Jaffát. Dani német útja alatt Csíkos Nagyi jött ide váltásnak, vele Akkóba ugrottunk el. Galileai kirándulásunk egyértelmű csúcspont volt, a zsidó és keresztény emlékek mellett a kibucokkal is megismerkedtünk. Azért voltak rossz pillanatok is: ellopták a biciklinket, én meg lebetegedtem. Veronika megtanulta az ujját szopni, háton fekve a lábával meglökni a felfüggesztett tárgyakat, a játékait a szájába gyömöszölni és oldalra fordulni.

Milyen a hangulatunk? Dani prófétának bizonyult a lehetséges problémákat illetően (jó, nem volt varázslat): mennyire tud ő együttműködéseket kialakítani az egyetemen, és én mennyire leszek magányos. Mindketten elégséges osztályzatot adunk magunknak. Neki még mindig csak kezdegetnek beindulgatni a dolgai a munkahelyén. Nekem meg nagyon hiányoznak a barátok, van ugyan néhány ismerősünk, de a kapcsolati háló sűrűsége nem összemérhető az otthonival. De ezen kár csodálkozni, a külföldi lét velejárója. Muszáj Pöttyös Nagyapa nagy mondását idéznem: Tel Avivban sincs kolbászból a kerítés. Viszont süt a nap, és még november végén is fürödtem a tengerben, ezt tegyük bele a mérleg másik serpenyőjébe. Szóval, eddig nem bántuk meg, hogy idejöttünk – nagy lehetőség egy izgalmas országban.

Még egy vallomással tartozom az Olvasóknak: nem kezdtem el héberül tanulni. De mindenkinek köszönöm a szavazást! Egyelőre az ellenérvek kerültek túlsúlyba, hosszabb távon még módosulhat az elhatározásom, aszerint, mennyi időt töltünk itt végül.

Merthogy közben már a jövőt kell tervezni: most lehet pályázni a 2010/11-es tanévre. Dani a lelkemre kötötte, hogy ne blogoljam ki a konkrét terveket (főleg, mert még ő sem tudja, mit akar:-), de annyit elárulhatok, hogy ezután is a New York-Tel Aviv tengelyen szándékszunk mozogni.

1 megjegyzés:

  1. Hali!
    Nos, ma végigolvastam (végre) az első bejegyzéstől a hazatérősig. Még mindig jól írsz, remekül szórakoztam! Köszi!:-)
    És örülök, hogy hazahozott Benneteket a Mikulás!

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.