2009. szeptember 25., péntek

Haszid hétvége, II. rész: Beitar és lakói



Ahogy ígértem, itt az élménybeszámoló! Bemelegítésnek mindjárt egy kép rólunk és vendéglátóinkról. Aki különösnek találja a házigazda megjelenését, képzeljen el egy kisvárost, ahol minden felnőtt férfi így néz ki. Na ugye! Itt inkább mi ütöttünk el a többségtől, hiába vettük fel a legszolidabb ruhánkat – Dani a világos hosszúnadrágjában, ingjében olyan feltűnőnek érezte magát, mint aki kaftánban megy Miép-tüntetésre.

Beitar Illit, ahova a meghívásunk szólt, igazi ortodox paradicsom. Ha vallásos haszid lennék, én is itt szeretnék élni – sokkal egyszerűbb és kellemesebb betartani az életformát úgy, hogy körülöttünk mindenki ugyanúgy él, mint mondjuk egy New York típusú nagyvárosban. Beitar a térképen kis falunak tűnik, alig pár utcája van – nagy meglepetésként ért minket, hogy 44 ezren lakják, ebből számításom szerint a fele kiskorú, hála a 6-7-8 gyerekes családoknak. A Wikipédia szerint a legszaporább város Izraelben. Külsőre kifejezetten puritán, cicomátlan település, sok-sok egyforma vajszínű emeletes társasházzal, néhány játszótérrel és bolttal. Ami érdekes, hogy egy völgykatlan köré épült. Legjobban a kora esti fényekben néz ki a városka, ahogy felgyúlnak a szemközti hegyoldalon álló egyenházak lámpái. Persze Beitarban, legalábbis számunkra, az emberek az érdekesek. Szombat-vasárnap, a kétnapos újévi ünnep alatt egyetlen autót nem láttunk az utakon, ellenben annál több vallásos családot. A Mea Searimban tapasztaltak után már nem lepődtünk meg. A családfők, házigazdánkhoz hasonlóan hosszú fekete kabátot viseltek, ami alól kilógott a cicesz, fekete kalapot, nagy szakállat (borotválkozni vagy megnyesni a végét tilos). Mea Searimmal ellentétben itt ritka volt a kerek szőrmesüveg és kilógó hosszúra hagyott oldalsó tincseket sem láttunk. A családanyák igen szolid elegáns öltözetben, fekete, zöld, szürke, barna hosszú ujjú kabátkákban, hosszú szoknyában, zárt cipőben, harisnyában jártak. Engem gyerekesen izgatott az a tény, hogy a férjes asszonyok parókát hordtak. Mindenki. Az a néhány nő, aki nem, az kendővel takarta el a fejét. Merthogy Mózes valamelyik könyve kimondja, az esküvő után nem szabad látni a nő haját (az esküvőn még a sajátját viseli). A parókák annyira élethűek, hogy csak akkor jöttem rá, mikor felvilágosítottak róla. Igazi hajból készülnek, és nagyon jól illenek a viselőikhez, a végeredmény olyan, mintha egy szolid, középkorú nő frissen jött volna ki a fodrásztól. Persze én az ünnepi póthajakat láttam, több is van nekik, hétköznapra valami kevésbé szépet viselnek. Paróka nélkül csak a férjük láthatja őket, már a gyerekek sem. Egy családhoz 5-6-7 gyerek tartozott, nagyon szép ünneplőben voltak ők is, a kisfiúk fekete nadrágot, fehér inget hordtak, a lányok egész 19. századi hangulatú szép ruhácskát, szoknyát, harisnyát, zárt cipellőt. Mivel zéró volt a forgalom az ünnep alatt, a gyerkőcök vidáman játszottak az utcán. Áramot ők sem használhattak, de rollerezni, bringázni szabad volt. Láttam 5-6 kislányt, akik egy ugrókötéllel ugráltak. Tényleg csak a bottal karikát hajtó kisgyerek képe hiányzott a kosztümös filmből. (Nagyon hiányoznak a fotók, de az ünnepen sajnos fényképezni is tilos volt!) A legkisebb tesókat babakocsiban tolták a nagyobbak vagy az anyukák, és általában is az idősebb gyerekek nagyon szépen törődtek a fiatalabbakkal.
Már az oda tartó buszon megfigyeltem, hogy a gyerkőcök nagyon jólneveltek: nem hisztiznek, nem hangoskodnak, nem lóg ki rágó a szájukból és mp3 a fülükből. A felnőttek pedig, amikor nem épp a száz zsinagóga valamelyikében imádkoznak, helyben, Jeruzsálemben vagy Tel Avivban dolgoznak. Még egy jellemző dolog Beitarról: ünnepkor ugye tilos munkát végezni, a cipelés is munkának minősül, például a lakáskulcs zsebben való cipelése is. Így amikor templomba mennek, nyitva hagyják a lakást, megbíznak egymásban.
(folyt. köv.)

Utóirat: hazatérésünk után vettük észre, hogy Beitar Ciszjordániában található, persze az izraeliek által ellenőrzött részen. Mindenesetre ha ez ott nem tűnt fel, akkor nem lehetett túl veszélyes a kirándulás.

Utóirat 2.: A New York Times júliusi cikke Beitarról, amin egy pár perces videót is megnézhettek a városkáról, érdemes!

4 megjegyzés:

  1. New York-ban, Brooklyn-ban van egy ortodox negyed, ahol tényleg mindneki így néz ki. Pár háztömb, ahol megállt az idő.

    VálaszTörlés
  2. A Google térképen Beitar Illitnél van ez a fontos megjegyzés: "Contrary to popular belief, Beitar Illit is NOT an illegal settlement - the land was all purchased legally from the Palestinians who owned it. Beitar has won awards for being the most beautiful city in Israel, as well as the most fiscally well-run city in the country." Talán ez az oka annak, hogy ugyan A West Bank-en van, de az utazás nem jelent különösebb izgalmat. Persze, ti ez most már jobban tudjátok.

    VálaszTörlés
  3. Igazán ritka élményeitek vannak, ez nagyon klassz! Az étkezésekről is beszámolsz majd?

    VálaszTörlés
  4. Meglepett, hogy az átlátszó blúz elegendően szolid, feltéve, hogy az ujja takarja a könyököt.

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.