Olvasok, írok

A lelki ráhangolódás jegyében elolvastam három könyvet, aminek több-kevesebb köze volt Izraelhez. Mindjárt írtam is róluk egy recenziót kedvenc lapomban. Íme.

Regények a határon

Történelem

2009./29. szám - július 16.

A A A

Cikk nyomtatása

Három, többé-kevésbé Izraelben játszódó könyv, mindhárom a zsidóság és Izrael különböző aspektusait feszegeti.

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony › 487 oldal › Konkrét Könyvek, 2009 › Ára: 3499 forint

Határon áll az írónő háza: az arab–izraeli zöldhatáron, s többször felmerül a kérdés a történet folyamán, pontosan melyik oldalon is – vezérmotívuma ez a Ház Jeruzsálemben című regénynek. Angelika Schrobsdorff egyes szám első személyben megírt könyvében a németországi zsidó származású, a holokausztot túlélt elbeszélő Izraelben, azon belül is gyönyörű házában találta meg a hazáját. Az első intifáda alatt döbben rá, hogy Izrael állam „elvesztette a szüzességét”; addig észre sem vette, hogy a palesztinok elnyomás alatt élnek. A nem túl eseménydús kötet az elbeszélő politikai eszmélésének története: Angelika mind tudatosabban vizsgálja, szemléli a palesztin–izraeli konfliktust, palesztin barátokat szerez, s általuk próbálja meg legalább a maga számára átjárhatóvá tenni a határt. A kötet erőssége az izraeli hétköznapok és ünnepek hiteles leírása, fő gyengéje viszont a cselekmény hiánya, és az hogy az írónő – alkotói válsággal és szexuális problémákkal küzdő – különc művészbarátait az olvasó nehezen tudja megkülönböztetni egymástól.

Angelika Schrobsdorff: Ház Jeruzsálemben › 365 oldal › Alexandra, 2009 › Ára: 3499 forint

Angelikát traumaként éri, amikor rádöbben, hogy a dombtetőn álló, gyönyörű arab házából az 1967-es háború során menekültek el eredeti tulajdonosai, s ő az elűzöttek tulajdonát bitorolja. Hasonló esettel találkozik az olvasó Ljudmila Ulickaja könyvében: az egyik szereplőben akkora lelkiismeret-furdalás támad emiatt, hogy inkább elhagyja Izraelt. A Daniel Stein, tolmács főszereplőjének Ulickaja egy nem mindennapi embert választott, aki a zsidóság és kereszténység közti határok (árkok) eltüntetésén fáradozott. Modellje, Daniel Rufeisen a múlt század valódi hőse volt. A lengyelországi zsidó családból származó fiatalember a második világháborúban a Gestapónak dolgozva zsidókat mentett. Később katolikus hitre tért, pap lett és Izraelbe költözve egy keresztény zsidó egyház felélesztésén munkálkodott. A főszereplőt valós és kitalált alakok sokasága veszi körül.

Történetük fiktív dokumentumhalmazból bontakozik ki: levelek, magnófelvételek, lehallgatási iratok, újságcikkek, tanulmánytöredékek sorjáznak, sőt az egyes egységek végén magának az írónőnek is egy-egy, az alkotás nehézségeiről tanúskodó levele olvasható. Legalább két tucat elbeszélő sorsába pillanthatunk bele rövidebb-hosszabb időre. A kötet egyetlen gyengesége, hogy nem képes ennyi embert különböző hangon megszólaltatni. Ezzel együtt az orosz írónő könyve igazi nagyregény, nem csak terjedelmében. Célja, akárcsak Danielé: valamiféle ökumenikus hit felmutatása. Talán ezért meglepő megtérések és áttérések tanúja az olvasó: a zsidó katolikus lesz, a kommunista anglikán, a katolikus ortodoxnak keresztelkedik át. Mintha mindenki folyamatosan keresné az igazi hitét, identitását.

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács › 521 oldal › Magvető, 2009 › Ára: 3490 forint

Ezt keresi Dallos Saci is, az Új-Lipótvárostól egészen az izraeli Cfát misztikus városáig A zsidó menyasszony című regényben. Margit Patrícia Eszter könyvének fiatal hősnője nem különösebben vallásos zsidó családból származik, s élményei hatására kerül mind szorosabb kapcsolatba a hittel és a zsidó kultúrával. A könyv első fele a kilencvenes évek alternatív kulturális helyszíneinek és az Új-Lipótváros világának pontos rajza. Aztán Izraelben folytatódik a történet és emelkedik mind misztikusabb magasságokba, ahogy Saci megtalálja a saját belső útját. A történet egyszerre olvasható lányregénynek, ahol a különböző fejlődési stációkat más-más „pasi” testesíti meg, beavatás-történetnek és a zsidó kultúrát, szokásokat folyamatosan adagoló és lábjegyzetekben magyarázó tanmesének. Saci a regény elején a Dohány utcai zsinagóga környékét is igyekszik kerülni, hisz’ a nagymamája szerint „nekünk mindig csak bajunk volt a zsidóságunkból”. A könyv megérteti, hogyan juthat el valaki innen addig, hogy „Befedem a fejemet, tartom a kósert, mindent megcsinálok, amit a háláchá (a törvény – a szerk.) előír, akkor is, ha nem látom az értelmét. Bízom a nálam bölcsebbek útmutatásában.”