12 egész napunk van még, ami őrület. Arra emlékeztet a helyzet, mikor négy éve Berlinbe költöztem ki. Előtte éreztem, hogy valamit készülődni kellene, de az erőmből csak arra futotta, hogy búcsúbulikat szervezzek. Egyik kedves barátom meg is jegyezte, hogy az elmúlt hónapokban a társasélete az én búcsúztatásomból áll.
Amivel jól állunk:
- a babaruhákat már többször átválogattam és rendszereztem méret és szezon szerint. Kezdek többet foglalkozni velük, mint anno mondjuk egy karácsonyi címlapsztorival. A gyerek ugyanis gyorsabban nő a vártnál, és már most alig fér bele azokba a cuccokba, amikről úgy gondoltam korábban, hogy majd karácsonyig fogja viselni.
- rengeteg listánk van az elintéznivalókról, az elutazás előtti és a megérkezés utáni teendőkről.
- szorgosan készülök, már több izraeli témájú könyvet elolvastam.
- lelkesen búcsúzkodunk, majdnem minden nap jön hozzánk valaki vagy mi megyünk vendégségbe, nagy vacsorák és dínomdánomok. Mindenki sajnos így sem fog sorra kerülni, "nincsen annyi éjszakám, ahány áruló van még a hazában", öööö, ahány barát esetünkben.
- ezt a blogot is elkezdtem, így infokommunikációs szempontból jól állunk :-)
Amivel rosszul állunk:
- még mindig nem tudjuk a szállás címét, ahol az első hónapban lakni fogunk, a felszereltségéről, méretéről, stb. nem is beszélve.
- még mindig nem tudjuk, Dani kinti állása jogosít-e nyugdíjra és külföldi állampolgároknak kötelező-e egészségbiztosítást kötniük.
- még nem sikerült kiadni a lakásomat, pedig szorgosan hirdetem.
- emiatt még kipakolni sem volt kedvem, ne kelljen hiába dolgozni.
- nem tudunk héberül :-((
- nem vagyunk becsomagolva, de ez talán védhető a mínusz 12. napon.
Mantraként mondogatom: amit nem sikerül elintéznem, az nem lesz elintézve:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.