Rég jelentkeztem…

Tudom, a blog címében vállalt arányok („A Marx család kalandjai Tel Avivban”) kissé megbillentek, az utóbbi pár bejegyzésben lényegesen több szó esett a Marx család ügyeiről, mint Izraelről. Mást most sem tudok ígérni. Pedig a családfő már visszatért Tel Avivba, miután megtartotta Varsóban négyórás előadását a paraméteres bonyolultsági algoritmusokról az ünneplő tömegnek. Ma meg épp a haifai műszaki egyetemre ruccant el előadni (ha kéritek, kinyomozom, miről:-), de ezen kívül sok nem történik vele.


Én Budapesten tartom a frontot. Veronika heti háromszor jár a Gézengúzhoz tornázni és úszni. Én nem merek vízbe menni, így az úszásban Csíkos Nagypapa asszisztál. Szépen halad, már a kúszást próbálgatja. Mármint Veronika, mert Nagypapának elég jól megy már. Emellett orvosi vizsgálatokra viszem a lányomat és terhes magamat, hivatali ügyeket intézek, és végre az eddig elhanyagolt barátokkal is találkozom. Mindezeken felül belevágtunk a Régóta Halogatott, Nagy és Embert Próbáló Projektbe. Közeledem a döntőnek számító 12. hét végéhez, de az előzmények miatt cseppet sem vagyok nyugodt. Többen kérdezték, szándékos volt-e a második baba. Igen, teljesen tervezett gyerek – ennyire felelőtlenek vagyunk.