Forradalmi változások zajlanak. Itt most nem a belpolitikára gondolok, hanem Veronika fejlődésére. Néhány nap alatt hatalmas lépéseket tett, szó szerint és átvitt értelemben is. Csecsemőből kisgyerek lesz, egyszerre örülök és elszorul a szívem, hogy valami véget ért. Pedig hosszú csecsemőkora volt, az elején meg a végén is ráhúzott pár plusz hónapot.
Van etetőszékünk, végre. Azóta Veve részt vesz a családi étkezéseken, amíg mi eszünk, ő apró falatkákat eszeget önállóan, vagy szétkeni és eldobálja őket, ízlés szerint. A sajtot szereti, ez már egyértelmű. Aztán, ha végeztünk, kanállal megetetjük rendesen valami pürével. Pohárból is akar inni, a fele ugyan kiömlik, de haladunk. Ezeket persze lehet úgy interpretálni, hogy milyen rossz szülők vagyunk, hogy eddig nem vettünk neki etetőszéket, viszont látta a drúzokat, és azt sokkal kevesebb kisgyerek mondhatja el magáról.
Nagyon akar járni, ez érdekli most legjobban. Nyújtja felfele a kezét, ezzel jelzi, hogy sétáltassuk. A lakásban és a kertben sem tudja megunni a kézenfogva sétálást. Másik hobbija a könyvek lapozása, az összes többi játéknál jobban érdekli.
Azelőtt mindig anyás volt, akárhogy törte magát Dani. Szombat délelőtt ez minden ok nélkül megfordult (oké, én délig aludtam, de ennyi elég a kegyvesztéshez?), azóta Dani a sztár, őt követi, őt hiányolja, őt választja, ha mindketten ott vagyunk. Anyai szívem sajog.
És a beszéd!!! Csütörtökön még meg voltam győződve róla, hogy nem beszél, csak értelem nélkül gagyog, vasárnapra már tudtam: Veronika beszél. Nagyon trükkös dolog ám ez, mert a beszédhez nem elég a gyerek, a befogadó is kell hozzá, aki kihámozza a pár értelmes szót a babogásból. Ugye a gyerek 1. még nem értelmük szerint használja a szavakat. 2. el is torzítja őket. Én a „hinta, palintánál” törtem meg, és hittem el, hogy nem véletlen. Emellett az „a-pa”, „a-nyát” is mondja egy ideje (az apát régebben), de mindenre és folyamatosan. Néha egész értelmesen motyog, ma reggel megkérdeztem, éhes-e még, és egy „igen”-szerű hangsorral válaszolt, majd betermelt még egy pudingot. Ámulunk, bámulunk.
Méghogy este menjek látogatóba, amikor Veve alszik, és ebből semmit se lássak!? Azt már nem!
VálaszTörlésSzuper fejlemények érzékletes leírással. Szóval teljesen látom és hallom a történteket. Majd persze személyesen is feltérképezem a változásokat. :)
VálaszTörlés