Az egyik a féktelen vásárlás. Izraelben minden nagyon drága volt, így az egy év alatt nem vettem ruhát magamnak. Lányok, el tudjátok ezt képzelni? Itthon gyorsan orvosoltam a hiányt, már több nyári ruhát is beszereztem. Elmentem a Lidl-be autóval, Veronika életében először a bevásárlókocsiban üldögélt, én meg egy hónapra elég élelmiszert bedobáltam mögé. Jólesett. Kábé annyit fizettem érte, mint a Supersalban a szokásos heti bevásárlásért.
Élvezettel vetem bele magam a honi gyümölcsökbe (főleg a meggybe és málnába, ezek nem voltak Izraelben), de bármilyen kaja nagyon ízlik. Már a kedvenc darálthúsos leveles tésztámat is megsütöttem.
És habzsolom a barátok, ismerősök társaságát. Most érzem, milyen egyedül voltam kinn, mennyire jó az itteni sűrű kapcsolati háló.
Szokásos reentry betegségem is előjött, a „mindent egyszerre”. Most egyszerre akarok lakást felújítani, átmeneti otthonunkat lakályossá tenni, az elmulasztott orvosi viziteket pótolni, venni egy rakás cuccot a gyereknek és nekünk, dolgozni kedvenc lapomba, találkozni a barátokkal, felzárkózni a főváros kulturális és gasztronómiai fejleményeiből … Ilyen körülmények között az új mobil megvásárlását, amin becsületes ember két hetet gondolkozik, összehasonlít, fórumokat böngész, üzleteket jár, ismerősökkel megtárgyal, kb. tíz perc alatt döntöttem el. Rosszul:-(
Dani közben tett egy villámlátogatást Cambridge-ben (az angliaiban), és sürgető határidői vannak.
A nagy hír pedig: kiderült, mi lesz a Marx család következő állomása. Ősztől Berlinbe megyünk!!! Ismerős terep, hisz Dani és én ott ismerkedtünk meg, és lehúztunk már együtt másfél évet Berlinben − érdekes lesz most családként visszatérni. Kevesebb egzotikum, több hétköznap, de azért ez is külföld, és egy izgalmas város. Új ország, új blog, ahogy kértétek. Hamarosan.
Mikor van szabad hely a táncrendben? Szívesen belebeszélnék a lakásfelújításba! Most úgyis mélyen benne vagyunk ebben a témában.
VálaszTörlés