Budapesti jelentés, főleg Veronikáról

Bocsánat, itt nagyon zajlik az élet… Napi 5-6 programom van, amit nagyon élvezek, a rokonok-barátok-kollégák társasága feltölt, ez hiányzott odakinn a legjobban.
Az egyévessel is mindig történik valami. Hírek Veronikáról:

• Pontos méretei: 75 centi, 9750 gramm. Szép nagy!!! Idehaza csupa kétévessel találkozunk, akik ugyanilyen súlyban vannak.

• Erős is: megtanult lépcsőt mászni, és ez a kedvenc hobbija, villámgyorsan felszalad 5-6 fokot Csíkos Nagyiék lépcsőjén.

ez már a hatodik fok!

• Kijött egy újabb foga, felül. Már tudja kocogtatni őket.

• Voltunk a Gézengúznál. Nagy vonalakban elégedettek vele, néhány maradványtünet fellelhető még a mozgásában, előírtak pár tornagyakorlatot. Megcsinálom, de nem vagyok hajlandó izgulni.

• A védőnő javaslatára kenyérkét is kap, amit rágcsál. Igyekszünk szilárd ételre cserélni a rengeteg tápszert, de lassan megy.

• Kapott végre etetőszéket, amiben büszkén trónol (kicsit restellem, hogy csak most, és ezt sem fogjuk kivinni Tel Avivba a maradék egy hónapra).

• A szeparációs szorongás továbbra is megvan, az első hét emiatt nehezen telt: új lakások, új személyek vették körül a lányt, belém kapaszkodott. Most tényleg sír, ha kimegyek a szobából. De ha öten vagyunk benn, és kettő kimegy, akkor is tiltakozik. Juhászkutya az aszcendense.

• Egy hét alatt végre megszokta az új rendszert, szívesen van a nagyszüleivel, és jól alszik. Mire belerázódtunk, megyünk is vissza.

• Mi felnőttek is újraértékeltük a kapcsolatot a távollét hatására. Én rájöttem, milyen nagy kincs, hogy Dani kel fel éjjel és reggel a gyerekhez. Ő pedig ráébredt, hogy többet adunk neki, mint amennyi energiát elveszünk. Kaphat nagyobb bókot egy asszony???