Tel Aviv, utolsó felvonás

Újra mindannyian Izraelben vagyunk. A zord budapesti idő után itt már full nyár van, barátságosan integetnek a pálmák, a parkban épp egy megafesztivált hangosítanak zsákbanfutással és lepényevéssel, őrülten berreg az elektromos sövénynyíró, a kocogó sportemberek és a fekete kalapban bicajozó ortodoxok is megvártak minket. A strand tele emberekkel, persze a vízbe alig megy valaki.

Még 40 napunk van hátra az országban. Ezalatt Dani egyszer elutazik Amerikába és én kettesben maradok Veronikával (brrr…), jön több tudományos vendég (mind orosz), és néhány látogató az óhazából (nem hozzánk, de azért biztos találkozunk velük). Dani szokás szerint feszülten dolgozik, de szeretném még rávenni egy kis utazásra, hogy feltegyük a hiányzó mozaikdarabokat a belső Izrael-tablónkra.
A héten az Arnolfini KépíróKör napló-projektjében vendégblogger vagyok, nézzetek be oda is. Ezzel kapcsolatban rögtön kiderült egy borzalmas igazság: magyarul Tel-Avivnak írandó a város neve, ezt eddig rosszul tudtam. Elnézést az olvasóktól. Mondjuk az összes magyar nyelvű könyvben is elrontották, legalábbis amelyek eddig a kezembe kerültek. A Népszabadság viszont jól tudja. Több újságot és kevesebb könyvet kéne olvasnom?