Dani hazajött, visszaszámlálás indul

Letelt a kilenc nap, kettesben Veronikával. Végül minden rendben ment, volt egy-két mélypont, egy-két nagyon klassz nap, sok munka, pár jó program, szóval, mint az életben. A végére eléggé elfáradtam, és Veronika alvásidőit én is az ágyon fekve töltöttem, csukott szemmel relaxálva. Érdekes módon sokkal jobban ráhangolódtam Veronikára, pedig amúgy is én vagyok vele egész nap, de most jobban értem a jelzéseit. Azért Danival megbeszéltük, hogy nyáron egy hétre cserélünk, én a régi munkahelyem légkondicionált menedékében leszek, ő pedig megtapasztalhatja a gyermek csodálatos közelségét.

És közben a finisbe értünk: már csak két hetünk van Izraelben!!! Mikor Berlinben töltöttük az utolsó heteket, nappal a különböző szolgáltatókkal harcoltam, hogy évvége előtt lemondhassam a szerződést, este meg színházba jártunk, pótolni kulturális mulasztásainkat. Itt kicsit másképp lesz. A lakás visszaadásánál nem számítok nehézségekre (bár, hogy az eredeti állapotot visszaállítsuk, sürgősen kell szerezni pár kiló kutyaszőrt). Közben lázasan mérlegeljük: mit nem láttunk még, mire jut még idő, miről kell végleg lemondani. Amit még szeretnénk nyélbeütni:

• A hétvégén egy kirándulást a Golán-fennsíkra
• Megnézni Jeruzsálem modern negyedeit
• És résztvenni egy ingyenes városnézésen, ami a Tel-Avivi Egyetemet mutatja be (háromnegyed éve tervezzük).

Ez nem is olyan kevés két hét alatt. És persze még fürödni a tengerben, pár dolgot újranézni Tel-Avivban, elbúcsúzni az ismerősöktől… Fájó, de Eilatra nem jutottunk el − halogattuk, most már ott negyven fok van, időnk sincs (bár a korallzátonyokat nagyon sajnálom).

Tel-Aviv strandjai hiányozni fognak

Köszönöm a sok szavazatot a blog sorsáról. Most az „új ország, új blog” megoldásra hajlok, de erről még lesz szó. S természetesen írok mindenféle összegzéseket, értékeléseket, „Best of Israel” listákat ide.