2010. június 1., kedd

Florentin, Neve Cedek és szociális életünk

A hétvégén Tel-Aviv két viszonylag régi negyedébe kirándultunk. (A kirándulás megint úgy értendő, hogy oda és vissza is egy órát tartott az út, oda egy nyögvenyelős busszal, haza gyalog.) Florentin az 1930-as években épült, vannak egész jól kinéző házai, és sok-sok Bauhaus, de egy alapos felújítás ráférne a negyedre. Állítólag trendi hely, tele kávézókkal, ezeket nem leltük.


Florentini házak

Megismerkedtünk két helyivel, akik backgammont (ostábla) játszottak, és a változatosság kedvéért finnek saccoltak minket. Értetlenül állunk a jelenség előtt.

Ő mondta!

Egy humuszétteremben ebédeltünk (ezt az Arnolfinin részletezem), majd átsétáltunk Neve Cedekbe. Ez Tel-Aviv legrégebbi negyede, az 1890-es években épült, még nem is létezett akkor Tel-Aviv, annyira. Itt megtörtént a házak felújítása, puccos üzletekkel, galériákkal, kávézókkal feltöltése, így ma egy igazi turistanegyed, egy kis Szentendre, csak persze Szentendrénél sokkal újabb. Hangulatos, egyemeletes házak domináltak, olyan kis „semmi különös” polgárházak, de Izraelben egy százéves ház már fantasztikusan réginek és delikátnak számít.

Tel-Aviv első mozija, az Eden 1914-ből. A 70-es évekig működött.


Házak Neve Cedekben


Lődörögtünk a kis utcákon, beültünk egy kávézóba, aztán átsétáltunk a mininegyedet szegélyező felhőkarcolókon és a tengerparton hazaindultunk.

Ekkor telefonált Judit, aki épp Izraelben vendégeskedik, és gyorsan beültünk vele egy mexikói étterembe, ahol nagyon jó bort ittunk. Innen nagy nyüzsgés kezdődött, mert igyekeztük beleszervezni magunkat az estéjébe, így végül két haver nálunk melegített be az esti szusizás előtt, ahova csak Dani kísérte el a társaságot. Mióta van napirendünk, sajnos már nem lehet éjszakai lokálokba vinni a kölyköt. Másnap én voltam a soros, és a tengerparton strandoltam Judittal, este meg kávézóba mentünk ismét. És a héten még B. úr is felugrott a pesti töpörtyűért, továbbá vendégül láttuk Dani két orosz kollégáját, akik ideiglenesen itt állomásoznak, szóval a szociális életünk felpörgött.

Most viszont teljes pánikban vagyok, ugyanis péntektől Dani 9 napra el fog utazni, és én itt leszek egyedül Veronikával, brühühü. Az még hagyján, hogy nem fog segíteni a gyerek körül, de ha épp nincs ilyen vendégjárás, akkor a társaságom javát is ő teszi ki. Most legalább megtudom, milyen a gyermekét egyedül nevelő anya élete. Egy olyané, aki árva vénlány is egyben, egy lakatlan szigeten, és se rokona, se ismerőse nincsen, akivel szót válthat. Annyi a jó, hogy legalább terhes nem vagyok, így nincs direkt életveszély. Kommenteljetek, telefonáljatok, írjatok.

3 megjegyzés:

  1. Szerintem még az is jó, hogy Veronika nem náthás! (Innen lehet látni, hogy mi mivel küzdünk mostanság:)

    VálaszTörlés
  2. Ééééénis ilyen ruhát! :)

    VálaszTörlés
  3. most írok, hamarosan telefonálok, sőt hétfőn utazom, így legalább közelebb leszünk hozzád. Aztán ne legyen több brühühüüü!
    Tudod -egyébként- egy íróval mindegy, mi történik, úgyis megírja!

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.