Török erőd, francia konyha, alpesi kihaltság, drúz desszert

Nimród erőd

Másnap nekivágtunk a szállásunkról már csodált Nimród erődnek. Ezt a 13. században építették a törökök, Izrael egyik legnagyobbja, 400 méter hosszú, és persze jó romos. Azért láttunk benne sok boltíves termet, bástyát, ciszternát, várárkot, oroszlánt (ezt kőbe vésve), és két egykori vécét is (taposós változatban, kőből). A bevehetetlen vár többször gazdát cserélt a törökök és a keresztesek közt, aztán az utóbbi pár száz évben az enyészet vette birtokba. Remek kilátás nyílt a szomszédos hegyekre, de már délelőtt pogány hőség uralkodott. Nimród egyébként Noé dédunokája volt, és helyi legendák szerint a közelben épített kastélyt. (Ő ugyanaz, akitől a szittyahívők a magyar népet eredeztetik.)

Víztározó

Boltíves tárhelyek

A vár alsó része a felső részből

Címerállat

A hőség elől egy étteremben kerestünk menedéket, „A boszorkány üstje és a tejesember” nevű létesítményről a Lonely Planet ódákat zengett, sőt bevették a Golán top 5 nevezetessége közé. A francia éttermet egy apró mosav rejtette, amit kanyargós, meredek hegyi úton kellett megközelíteni. Ez olyan, mintha Magyarország legjobb thai étterme egy alföldi tanya téeszében lenne elrejtve. Megdöbbenésünk fokozódott, mert az étterem 1. nyitva volt 2. kongott az ürességtől. Kis boszorkányfigurák lógtak a mennyezetről, kecskesajtokat árultak, és az ablakból ismét a Ram-tó zöld vizét csodálhattuk. Sajnos a kaja nem jött be, a jószándék érezhető volt a fogásoknál, de valahogy mindig mellément a kreativitás. A májpástétom túl nagy volt és túl zsíros, ízetlen, a főfogásom tepsiben sült csirke volt, pezsgővel, de valamiért nagy halom leveszöldség is került a tálba, ami a bő pezsgőben úszva nekem bizarr ízkreáció. Szóval elkényeztetett burzsujok vagyunk, megszállt terület, kopár hegyvidék, pici tanya, mit akarunk, az is szép, hogy adtak kést meg villát az ételhez.

Innen a Hermon-hegy felé vettük az irányt, megnézni Izrael egyetlen síterepét. Eddig is tudtam, hogy a nyaralóhelyek télen lehangolóan kopárak, most ugyanezt fordítva is megtapasztaltuk. Bár a net szerint négyig járt volna a felvonó, fél 3-ra teljes kihalás fogadott (közelgett a sabbat). Megcsodáltuk a bonsai-alpesi telepet, a bezárt büféket, az álló felvonót, felnéztünk a kopár hegyre. Állítólag télen népszerű a hely, mi is gondolkodtunk, hogy kipróbáljuk, utólag helyes döntésnek bizonyult kihagyni. Nagyon drága lett volna autót, szállást, felszerelést, meleg ruhát bérelni, hogy párat csusszanjunk a zsebkendőnyi pályán. A Hermon hegy csúcsa 2800 méter fölött van, de már a szomszédos Szíriában.

Mit csinál a hóember nyáron?

Ismét nagyon korán végeztünk, a péntek délután miatt újabb nevezetességet megnézni esélytelen, a jacuzziba hazamenni szégyen lett volna. Ezért jó alaposan megnéztük a közeli drúz településeket. Sok látnivaló ugyan nincs bennük, de a hangulatot magunkba szippantottuk.

Majdal Shams városában a Lonely Planet szerint van egy „kiabálós hegy”, ahonnan péntekenként a szomszédos Szíriában rekedt rokonoknak üzennek, hangszórókkal. Elég sokáig kerestük ezt a hegyet, de sehogy se találtuk. Mondjuk a mobiltelefon és az internet korában aligha kiabál bárki is egy hegyről, ráadásul épp a focivébé egyik mérkőzése zajlott, amit minden drúz a hűvös szobából nézett. Mi azért ettünk egy sütit, és a cukrászdák kínálatából levontuk a következtetést: itt még a nagycsalád és az összetartás dívik, ugyanis szeletben nem is árultak tortát, csak egyben a 24 személyes formában. A családi házak is jóval nagyobbak voltak, mint Magyarországon.

Masada falu utcáin

Majdal Shams város, valamint Masada (nem tévesztendő össze a Holt-tenger melletti Masadával) és Ein Quinya falvak is dinamikus, fejlődő, építkező településnek tűntek, amelyek a turizmusból kiveszik a részüket (a Golán az egyik legnépszerűbb kirándulóhely Izraelben). És mindhárom meredek hegyfalra épült, tehát rengeteg a lépcső, a függőleges útszakasz, amire simán felmennek autóval, megint Escherre emlékeztetett: mindenki egyfolytában felmegy és lemegy. A lakosoknak a tizede járt népviseletben, főleg az idősebbek. A nőknél ez bő fekete lebernyeget, libegős fehér fátylat jelentett, a férfiaknál is fehér kendőt. Az egyházi személyek fehér turbánt viselnek, a ministránsok meg fehér micisapkát. Ezt szántáshoz is hordják.

Felmegy és lemegy

Alkony Ein Quinyában

Egy csapat egyházfi gyülekezik Nimród vára előtt

Ez a csillag pedig szintén drúz szimbólum, az öt színe a drúz vallás öt erényét jelképezi. Ötszínű lobogóként is láttuk. A vébére egyébként nagyon készültek a drúzok, sok házra kitűztek olyan zászlót, amelyik csapatnak szurkoltak. Brazilt láttunk főleg, de sok németet is – ez zsidóknál elképzelhetetlen lenne. A szíriai időkre meg ez az emlékmű figyelmeztet, mikor a francia fennhatóság ellen küzdöttek.

Egész jól sikerült elhúznunk az időt, végre hazamehettünk elnyúlni a jacuzziba.