A lakásunkhoz az egyik legközelebbi étterem viseli ezt a nevet. Magyar palacsintázó, amiről Micimackóné nagy élettapasztalattal megjegyezte: „egyszer mindenki eljön ide”. Ezt utólag teljességgel igazolom, többször én sem fogok, de a kíváncsiság megevett, hogy milyen. Így Csíkos Nagyival az egyik este kipróbáltuk a létesítményt. A Hungarian Blintzes afféle intézmény Tel Avivban, 1977 óta fennáll (és a design nemsok frissítésen eshetett át azóta). Csak palacsintát tartanak, ennyi igaz, a magyaros jelleget némileg alássa, hogy kóser az étterem, így választania kellett, tejes vagy húsos fogásokat tart-e. Hogy a tejföl és a túró ne hibázzon, ők a tejes oldalra álltak, ezért az étlapon ne keressük a hortobágyi palacsintát! A sós fogások töltelékei a padlizsán-gomba-spenót körben mozognak. Nagyok az adagok, és nem fukarkodnak a hozzávalókkal, tejfölt és sajtot pirítottak a hatalmas palacsinták tetejére, a végeredmény mégis íztelen lett nekem, mintha egyedül csak paprikát használtak volna (Csíkos Nagyi szerint meg túl fűszeres). Ettünk egy egész jó krumplilevest is, sajnos kolbász nem volt benne. Várakozás közben nézegettük a kiakasztott kalocsai hímzéseket. Az egész a hazai gasztronómia hatvanas-hetvenes éveit idézi – lehet, hogy akkor emigrálhatott a tulaj. Na jó, lehet, hogy az édes palacsintáknak még adunk egy esélyt! A hely mindenesetre szépen megtelt, ami megdobogtatta honleányi kebelünket.
Mutasd me neki hogy kell palacsintát sütni. Legközelebb vigyél a sajátodból kostolót :) Ronda egy hely az biztos, gondolom nem is dübörög.
VálaszTörlés