Ki a szabadba!

Október végén pár napra belekóstoltunk a télbe, ami itt tizenegynéhány fokot és egész napos zuhét jelent. Sajnos kiderült, hogy ilyen időben az otthonunk is kellemetlen: a hatalmas tolóablakok szürke tejüvegből készültek, így ha behúzom, nem látok ki egyáltalán, a rácsig sem. Viszont a réseken köztük a huzat vidáman bejön. Na, ennyit a Tel Aviv-iak szomorú életéről, szerencsére azóta ismét süt a Nap, és érdekes módon kinn melegebb van, mint benn. Ha tehetjük, igyekszünk kimenni a szabadba.

A hétvégén is ezt tettük (a hétvége itt péntek-szombatra esik). Csütörtökön Veronika és a tízhónapos Ádámka fogták anyukáikat és elmentek a Hayarkon Parkba babakocsizni egy nagyot.

A fiatalok ismerkednek

Péntek reggel a kikötő felé vettük az irányt. (Előre szólok, hogy az év hátralevő részében vagy a kikötőbe, vagy a Hayarkon Parkba fogunk menni sétálni. Uncsi, de a pestiek nagy része is a Margitszigetre vagy a Normafára megy. Na jó, a Ligetbe. Esetleg Hűvösvölgybe…) Itt csatangolás közben vettünk egy új játékot Veronikának, egy lekerekített sarkú ikozaédert, mert Dani szerint további, szájba vehető játékokra van szüksége. A nagyok kaptak fejenként két új tréningnadrágot (nem sötétkék:-), megszemléltük az őstermelői piacot és itt sajtot vásároltunk. Aztán ebéd után én strandoltam a tengerparton, úszni nem lehetett, de ugráltam a hatalmas hullámokban. Este pedig visszatértünk a kikötőbe, a Shalvata bárban vacsoráztunk ismerőseinkkel. Hogy a levegőn legyünk, a kerthelyiségben, a tenger morajlása mellett. A Shalvatában öt évvel ezelőtt is jártam, akkor táncolni is lehetett. Épp most van az előző-egyetlen izraeli utam ötéves évfordulója: sűrű és emlékezetes hat nap volt, Jeruzsálem, Tel Aviv, Jaffa, tenger, új ismerősök, mindez Arafat halálának idején… Beszámolóm a Figyelőben az akkori útról, a szerző felvételeivel.

A Shalvata nappal

Szombaton Daninak kellett a Fontos Előadására készülnie, így csak mi lányok mentünk el egy november 7-e tiszteletére rendezett paprikáskrumplis pingpong partira a magyar kolóniával. Aztán jól sikerült az előadás, Veronikának jön a foga, én pedig rágom Dani fülét, hogy csütörtökön utazzunk el Caesareába. Szóval mindenki teszi, ami a dolga!