Eddig szöveggel és képekkel próbáltam ábrázolni életünket. Most jöjjenek a hangok!
1. Mellettünk áll egy iskola, ahol minden ki- és becsengetést zenés szignál vezet fel jó hangosan, hogy az udvaron is hallják a kölykök: a Happy birthday illetve az Amúri partizánok dallama. Pénteken is van tanítás. (Itt péntek-szombat a hétvége).
2. Minden pénteken délután a házunk előtt gyülekeznek a cserkészek jó háromnegyed órát, amíg mind ide nem ér, a többiek zajonganak, szaladgálnak, kiabálnak. Tegnap direkt elmentünk itthonról, ezalatt éretlen fügéket dobáltak be az ablakunkon.
3. Ma viszont evezősverseny van a Yarkon folyón, hurrá! A park házunk előtti részén vagy nyolc gyerekcsoport gyülekezik – mind más színű egyenruhában, sátorral, kajával, zászlókkal felszerelkezve, és sajnos síppal-dobbal, nádi hegedűvel. Minden csapat a saját rigmusait skandálja, hozzá dobol, sípol, trombitál, énekel egész délelőtt, egymástól (és a házunktól) pár méterre. Videó az eseményről:
Már azt hittem, hogy fiúiskola, semmi koedukáció! De aztán láttam egy-két lányt is. Véletlen, vagy valóban ennyivel több a fiú. Vagy csak a délutáni randalírozásra több fiú kíváncsi? Na ezek csak költői kérdések. A könyvek már megtették az első lépéseket feléd.
VálaszTörlés