Tel Aviv télen

Az év leghidegebb napjai dúlnak épp Tel Avivban, de azért annyira ne sajnáljatok… Tempósan kezdtünk bele a második félidőbe: rögtön tartottunk egy borozást lakásunkban helyi korunkbeli és magyar ajkú barátainknak (n=3). Újra aktivizáltuk magunkat a kanapészörfös mozgalomban (aki nem tudja, mi az, egy ismeretterjesztő cikk itt). Elmentünk egy helyi sörözésre, amit történetesen egy itt időző magyar fiú szervezett, akit ráadásul ismertem korábbról. Este 9-kor már úgy éreztük, hogy a helyünk biztosítva van a Rossz Szülők Múzeumában, így akkor Dani hazaindult Veronikával, én maradtam. (A vendéglő nagytermében még négy csecsemőt fedeztünk fel.) A szervező fiú nálunk is lakott egy napig, és jókat mesélt úti kalandjairól. Hat éve a világ körül utazgat, hozzánk a Kaukázus és Afrika közt ugrott be autóstoppal, hol a pakisztáni hegyekben túrázik, hol vadállatok közt alszik a szavannán. Ez jót tett, mert épp kezdtük túl vadnak és kaotikusnak érezni az életünket, de most ráébredtünk, hogy a Közel-Kelet−János Kórház ingajárat dacára igazi uncsi kispolgárok vagyunk. Vendégünk főzött nekünk egy currys karfiolt (és itthagyott egy fej káposztát - help! mit csináljak belőle??), a gépünkre pedig letöltött több gigabájt előadást a buddhizmusról. Kupálódunk.

Aztán elállt az eső, kisütött a nap, és ismét melegebb van kint, mint a lakásban. Igyekszünk minden teendőnket kiszervezni a Hayarkon Parkba, egy matracra, ahol napozás közben olvasunk, tornázunk, játszunk, kúszunk, cikket írunk, kinek mi a dolga. Képek az izraeli téli sportokról.