Harmadik nap: barlangok

Csíkos Nagyinak az volt a véleménye, hogy gyerekkel is lehet utazni, de még jobb otthon maradni vele, így egyedül vágtam neki a harmadik napnak. Meg se tudom mondani, mikor voltam utoljára egyedül. Az eredeti Haifa helyett a barlangokat választottam úticélnak, ahova nyílván nem lehet babakocsival bemenni, de a kendőben hátamra kötött Veronikával sem szívesen forgolódnék a cseppkövek között. Megjegyzem, én félek a barlangokban, de belegondolva az elmúlt másfél évben annyi minden megtörtént velem, amitől félek, úgyhogy usgyi.

Soreq cseppkőbarlangjában kezdtem, nagyon kellemes út vezetett a júdeai dombokon át, már virágoztak a fák a harmincfokos izraeli télben. A barlangban télen-nyáron 22 fok van, így az se nyújtott enyhet a hőségben. Részt vettem egy héber nyelvű vezetésen, de a cseppkövek így is nagyon szépek voltak, láttam makarónimezőt meg elefántfület, korallokat és cseppkőfalat. Fotózni nem engedtek, de íme egy orzott kép.


Egyébként 150 lépcső vezetett le a barlangig, viszont a belseje részben akadálymentesített volt. A babakocsikat ugyan kitiltották, de láttam egy haszid apukát kenguruban babával. A gyerekes szülők egyszerűen nem ismernek lehetetlent!

Innen Beit Guvrin/Tel Maresha régészeti lelőhelyére siettem, ahol totális, hétköznapi kihaltság fogadott. Maresha település az Ószövetségben is szerepel, aztán az i.e. 2. században elpusztították, és a közelben épült helyette Beit Guvrin, ami a keresztes korszakig fennállt. Szép, dombos területen lazán elszórva találhatók a romok, aki akarja, egy kellemes napot eltúrázgathat köztük, de autóval is bejárható − én csak a büfé hiányát fájlaltam.
Beit Guvrin barlangjaival kezdtem. A harang alakú mélyedéseket a puha mészkövet bányászva vájták ki a sziklából a 8-11. században, felülről egy kis nyílással kezdve. Kulturált tanösvény vezetett köztük. Megtudtam, hogy a vidék egyik fő növénye a karob, amit újabban hipervega helyeken kakaópótlónak használnak, én még szentjánoskenyérnek ismertem. El is rágcsáltam egyet, tényleg édes. Ja, a tanösvény akadálymentesített volt.



Átcsorogtam Tel Mareshába, megcsodáltam egy hellenisztikus kori barlangsírt, vicces rekonstruált állatfreskókkal.


Aztán fantasztikus komplexumok következtek: a puha mészkőbe vájt hihetetlen tárolórendszerek, az időszámítást megelőző századokból. Pincék, olajprések, fürdők, vízgyűjtők, rituális galambtenyésztő hely, mind a föld alatt, a felül vágott réseken kapva csekély fényt. A régészek összekötötték a különálló pincéket, így egész sokat lehetett bolyongani némelyik hideglelős labirintusban. Közöttük kellemes séta vezetett, virágillat, rétek, darázszümmögés és fegyverropogás, lezuhanni készülő szürke égbolt alatt. Sajnos ekkor kitört a záróra, pedig lett volna még zsidó temető, bizánci templom, római amfiteátrum és keresztes várrom a parkban, szóval csak a szokásos:-) Egyébként a pincebarlangok szűk nyílásain, alacsony folyosóin, nyaktörő lépcsőin nehéz lett volna még kendőben is vinni a babát. Szóval a mai nap 2:1 az elszánt gyerekesek javára.

Antik olajprés (hellenisztikus kor)

Összefoglaló: nagyon klassz volt ez a három nap, három felállásban! Rettentően kifáradtam, de rengeteg erőt is adott. Már bejelentettem Daninak, hogy március végén megint elutazunk!