Szűkebb pátriánk I. – A tengerpart

Jelenleg és még két hétig biztosan a Ben Yehuda utcában lakunk, amiről még fogok írni, most csak annyit, hogy elit környék, és közel van hozzá a tengerpart. Tőlünk öt perc sétára, így esténként, ha Dani hazaért a munkából, lecsattogok strandolni, kezemben lóbálva a törölközőt.
Tel Avivban a strand közvetlenül a belvárosban található, szép, tiszta és ingyenes, a víz ilyenkor kifejezetten meleg, a hullámtörő gátak dacára hatalmas hullámok vannak, de azért lehet úszni. A part is kulturált, homokos, persze büfékkel, zuhanyzókkal és nyugágyakkal (ezek állítólag pénzbe kerülnek, tőlünk még nem kértek pénzt, igaz, csak egyszer használtuk őket). Az izraeliek imádnak sportolni, reggel és este tömegek kocognak és bringáznak a parti sétányon, rengeteg röplabdapálya van a homokban, és sokan játszanak valamilyen ütős-labdás játékot. Fura, kopogós fahangja van. Én egyszer már jártam Tel Avivban, öt éve, akkor a novemberi tengerparton már utószezon volt, én persze strandoltam, és mindenütt ezt a fa-kopogást lehetett hallani, nekem ez már örökké a Tel Aviv-i strand hangja marad. Egyébként a part látványa rideg, toronymagas szállodák állnak sorban, a hozzánk legközelebbi Gordon Beachen három egymás mellett, és olyan egyformák, hogy sosem tudom eldönteni, melyikben laktam öt éve.
Az egyik előtt található egy kis szabadtéri konditerem is, ami elsőre játszótérnek tűnik, de a gépek működnek, és mindig edzenek is rajtuk a sportolók. Picit vicces, de szerintem működik. Én is ide fogok járni, mert 1. nem kerül pénzbe 2. tudom Veronikát is vinni.
Tegnap egyébként nagyon sportos napom volt, mert reggel kocogtam a tengerparton, este meg úsztam. Sőt délben még a kis konditerembe is lesétáltam, de a tűző napon nem volt kedvem edzeni. Azért így sem rossz egy szoptatós kismamától.

A kis konditerem és a röpipályák (háttérben a yachtkikötő)



Három hotel a sokból



Parti étterem



És egy öt évvel ezelőtti felvétel, utószezonból (nem sok minden változott)