A hétvégén Dani egyik Izraelben szabadságát töltő kollégája meghívott minket ebédre a családjához, ahol egy újabb izraeli kisebbség életébe leshettünk be. Egy igen nagy számú kisebbségébe, az orosz ajkú bevándorlókéba. Másfél millióan vannak, akik a hajdani Szovjetunióból
vándoroltak ki. Az utcán rengetegszer lehet orosz szót hallani, a kedvenc szupermarketemben minden eladó tud oroszul, ha valamit négy nyelven írnak ki, akkor a negyedik az orosz (a héber, arab és angol után). Több orosz lapot adnak ki, van rádióadó stb. Elég összetartó kisebbség, egy részük nem is zsidó (kiérkező családtagok).
A meghívás egy külvárosi, vallásos többség által dominált lakótelepre szólt, de nekünk sajttal megszórt húsos lasagnát tálaltak. A beavatott ennyiből rájön, hogy vendéglátóink nem vallásosak. Ismét beszélhettem oroszul! Ritkán van rá alkalmam.
Jólesett, hogy végre nem kellett elájulva lennünk Izraeltől. A sok napbarnított, életerős, kibucban felnőtt, háborúban edzett céltudatos izraeli után jó volt egy kicsit az otthonos kelet-európai dekadens légkörben elidőzni:-)
Ezt el tudom képzelni :) pirog is volt esetleg?
VálaszTörlésTulajdonképpen lassan szociológiai naplót is összeállíthatnál az izraeli viszonyokról, tárcaformában talán közölhető is lenne (bár nem tudom, manapság van-e itthon ilyesmire igény bármelyik lapnál).
Már arra fenem a fogamat, hová megyünk (veletek) Pészáhra? Remélem, szervezed már!
VálaszTörlésDwerona: sajnos ez csak illúzió. Ez az ország nagyon bonyolult, és számtalan csoporttal még egyáltalán nem találkoztunk (palesztinok, drúzok stb.) Arról nem beszélve, hogy egy találkozástól nem lettem oroszbevándorlás-szakértő sem:-(
VálaszTörlésPirog nem volt, csak füstölt hering:-)