2010. március 23., kedd

Tel Aviv más

„… ott még a nehézkedési törvények is gyökeresen mások voltak. Tel Avivban az emberek egészen másként jártak: szökdécseltek és lebegtek, mint Neil Armstrong a Holdon.

A jeruzsálemiek mindig olyasformán jártak, mint a temetésen a gyászoló közönség, vagy koncerten a későn jövők. Először a cipőjük hegye ért a földhöz, mintegy kipróbálva a talajt, de ha végül letették a lábukat, akkor sem volt sürgős nekik: ha már kétezer évig vártunk, hogy megvethessük a lábunkat Jeruzsálemben, most már nem engedünk. Ha újra felemelnénk a lábunk, valaki még kilopná alólunk ezt a mi kis földdarabunkat. Másfelől, ha az ember egyszer felemelte a lábát, ne siessen az újabb lépéssel: ki tudja, miféle fenyegető viperafészekbe lépnénk. Évezredeken át a vérünkkel fizettünk meggondolatlanságainkért, és újra meg újra ellenségeink csapdájába estünk − csak mert nem néztük, hova tesszük a lábunkat. Nos hát, nagyjából így közlekedtek a jeruzsálemiek. Bezzeg Tel Aviv − azt a mindenségit! Az egész város mint egyetlen jókora szöcske. Nemcsak az emberek szökdécseltek tova mellettünk, hanem a házak, az utcák, a terek, a tengeri szél, a homok, a sugárutak, de még az égen a felhők is.”

Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről

Havazás Jeruzsálemben 2003-ban, és persze nem az én fotóm

1 megjegyzés:

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.