Már épp öt perce nem történt semmi a Marx családdal, nézünk hát kicsit körül Izraelben. Mi itt kóser élelmiszereket vásárolunk − leginkább azért, mert szinte csak ilyet lehet kapni. (Ettől még nem kóser az étkezésünk, ugyanis utána otthon elrontjuk, keverjük a tejest a húsossal. De ez mellékes.) Rengeteg szabály határozza meg, mi a kóser, de nagyon leegyszerűsítve: 1. a tejes és húsos étkeket külön kell enni, főzni, tárolni 2. néhány dolog tilos, mint disznóhús, tenger gyümölcsei, nyúl stb. 3. az élelmiszereket meghatározott módon kell elkészíteni. A „parvé” ételek tejessel és húsossal is ehetőek − ide tartoznak a zöldségek, gyümölcsök, tojás és a hal (mármint az engedélyezett halak). Izraelben ezért például szójatejből készítenek parvé jégkrémet.
A Supersal, ahol olcsón lehet vásárolni, egyértelműen kóser lánc: csak kóser élelmet tart, itt minden, még a „cukor, kávé, tea, rum” is megfelel a vallási előírásoknak. És sabbatkor zárva tart. Kevésbé egyszerű a helyzet a két másik kedvenc boltunkkal: az étkek nagy része itt is kóser (lehet, hogy az összes, nem ellenőriztem végig a kínálatot), de ők éjjel-nappal, ünnepkor is működnek. Innentől egy hithű ortodox nem vásárolna náluk. Van aztán egy deklaráltan non-kóser lánc is, az orosz Tiv Tam, ahol kifejezetten tréfli kajákat is tartanak, legyetek erősek: disznóhúst is.
A kóserságon belül is bonyolódik a helyzet, mint azt Purimkor megtudtuk. Számtalan rabbinátus állít ki igazoló certifikátokat, amit mikroszkopikus betűkkel a csomagolásra nyomtatnak, de például haszid barátaink nem fogadják el az összeset, csak néhányat, amelyet ismernek. (Elég nehéz nekik ajándékot adni.:-)
Néhány kóser emblémaMindenesetre, ha Izraelben egy üzlet polcáról találomra leveszünk egy terméket, az 99,9 százalékos eséllyel kóser lesz. Még ha egy boltos ezt nem is tartja fontosnak, elég nehéz lehet mást beszerezni itt. Egyik helyi ismerősünk becslése szerint a szigorú előírások miatt minden 10-20 százalékkal drágább. De a Tiv Tam még sokkal drágább, gondolom, macerás egyenként legyártatni/importálni mondjuk száz kagylókonzervet.
Az éttermeknél már vegyes a kép. A Tel Aviv-i vendéglők, kávézók nagy része nem kóser, de a kisebb büfék, falafelezők igen. A jeruzsálemi éttermek nagy része kóser. Egy kóser vendéglőnek választania kell, tejes vagy húsos menüt tart. A többség húsos, de például a Hungarian Blintzes tejes (ezért lehetett tejföl a gombás palacsintán). A Yad Vashem menzáján pedig szigorúan elkülönítették az ebédlőt, ahol húsosat adtak, és a kávézót (ahol tejjel ihatod a kávét). Az egyetemen az összes menza kóser, a McDonald’s is, a sajtburgert ne keresd. Persze egy kóser helynek be kell zárnia szombaton. Ha mégsem, akkor csak másvallásúak dolgozhatnak sabbatkor. Az Ein Gev-i kibuc reggelizőjében szombaton arab fiúk szolgáltak fel, egy svéd főnöknő instruálásával.
Most elérkeztünk egy fájó pontomhoz: Sabbatkor nincs tömegközlekedés. Ez péntek délutántól szombat estig tart (és péntek-szombat a hétvége, elég sok otthonülős programot csinálunk ilyenkor). A városon belül egyedül a magántulajdonban levő minibuszok járnak. Akad néhány város Izraelben, mint Haifa, amelyek ezt nem tartják be, de azokba se lehet eljutni, a távolsági buszok, vonatok sem közlekednek. A reptér működik.
Most olvastam vissza ezt a részt. Látom, ehhez nem tudott egyik olvasód sem hozzászólni.
VálaszTörlés