Ez izgalmasabbnak hangzik, mint amilyen volt, valójában semmi extráról nem tudok beszámolni, még abban sem vagyok biztos, láttunk-e egyetlen jemeni zsidót is.
Az viszont biztos, hogy a hétvégét a Tel Aviv-i főpostánál kezdtük, ugyanis kissé későn élni akartunk választási jogunkkal a távolból, ehhez március 19-ig értesíteni kell a hatóságot. A főposta pénteken zárva tart. (Hogy szombaton nem működik, arra számítottam, de hogy egész pénteken sem…) Ezután lerogytunk a retrós kinézetű Loveat kávézóba, ahol Veronika megkapta az almapüréjét. Nekem egyébként a kávészín jegyében állt a napom, őrá is kávébarna blúzt adtam és igyekeztem ennek jegyében fotózni.
A Nahalat Binyamin utcán például ezt a szép-romos kapuccsinószínű épületet csíptem el:
De akadtak omladozó koloniál paloták is:
A közepesen düledező épületekben mind textilkereskedések működtek, az úttesten pedig kézműves vásár zajlott, önjelölt zenészekkel, egyikük békának öltözve gitározott. Legjobban a falra akasztható mini babaszobák tetszettek.
Innen átfordultunk a Karmel piacra, ami kicsit kulturáltabb volt, mint az eddig látott izraeli piacok, de így is zúgott már a fejünk a zajoktól és szagoktól. Mindössze egy villanykörtét vettünk. Aztán a jemeni negyedben bóklásztunk, ami alacsony, százéves (!) házairól nevezetes. Őszintén szólva semmi különöset nem láttunk a tömött szatyrokkal a piacról hazafelé siető hippi külsejű embereken kívül. De Tel Aviv legtöbb híres negyede ilyen: inkább a hangulat az érdekes, nem tudsz rámutatni egy házra, hogy ezt nézd meg, meseszép, maga VIII. Henrik mángorolta le az alaprétegét. Végül beültünk egy kifőzésbe, ahol egy nagyon édes nagyi a tűzhelyről mérte a fogásokat (nyitókép). Szégyellem, de még azt se tudtuk eldönteni, jemeni ételeket ettünk-e. Tud valaki segíteni a kép alapján? Sorolom (balról jobbra): lencse, csicseriborsó, darált hússal töltött füge, töltött paprika, csirke és krumpli citromos lében, hal paradicsomszószban, húsgombóc articsókába töltve, és marhapörkölt krumplival (bocsánat, tényleg olyan volt). Mindenesetre messze az izraeli átlag felett ízlett.
Az utcán ettünk, háttérben cica és bevásárlók
A járókelőket veszik rá egy kis imádkozásra tefilinnel
Aztán egy újabb szokásos Tel Aviv-i jelenség: miután nagy nekikészüléssel, tervezéssel hosszasan odabuszoztunk, a hazaút már gyalogtávolságra volt. Érti ezt valaki? Útközben még láttunk egy kutyavásárt a King George utcán (vagy talált kutyák cseréje? demonstráció? nem tudjuk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.