2010. március 3., szerda

Veronika tíz (nyolc) hónapos


Eseménydús volt a február, pedig ugye ez a legrövidebb hónap… Jutott a nehézségekből, de rengeteget fejlődött a lány, még a hóközi bejegyzés óta is.

Nem vagyok az az ömlengő szülő, de most muszáj közölnöm, hogy NAGYON ARANYOS! Egyszerre önálló akaratú lény, aki mászik, vizsgálja a tárgyakat, figyel, felfedez, közben még mindig pici csecsemő − ritka együttállás. A mozgása nekilendült: ha valami felkelti az érdeklődését, villámgyorsan odakúszik, immár a helyes, váltott lábú módon is (bal-jobb…). Képes lepakolni az alsó polcokat, felnyúlni a dohányzóasztalra… Megvan az ízlése, a felnőttek tárgyai jobban érdeklik, mint a gyerekjátékok, a veszélyes holmik izgibbek, mint a biztonságosak, és általában is a feltűnő, elütő, kiálló, kirívó dolgokat, a rojtokat és bojtokat szereti − a pulóveremen a cipzárt, a sapkáján a madzagot buzerálja. Vonzódik a vezetékekhez, a mobilokhoz, a laptophoz. Szerencsére nem vesz mindent a szájába.

A nagy hír – félve merem csak leírni: tud ülni. Önállóan még nem ül le, de ha odakeveredik, sokáig kitart. Mászás közben egy támaszkodó fél-ülésig jut el. Ennél is durvább, hogy ha felállítom, akkor belém vagy a bútorokba kapaszkodva sokáig ácsorog. Szeret kinézni az ablakon (lásd fenn az "Elvágyódás" cím csendéletet).

Sokfélét eszik, új kedvencei a szilvás csirke és a gyümölcsös tejbepapi. Ha jóllakott, kitépi a kezemből a kanalat vagy kirúgja a csészét, gyakran öltözünk át mostanában.

Egész nap felfedez, ezalól én sem vagyok kivétel: ha hagyom, tépkedi a hajam, harapdálja a lábujjamat. Papának és mamának továbbra is széles mosoly jár. Változatos hangokon dünnyög. Szereti, ha énekelek neki, nem finnyás: népdalok, Karády-slágerek és a "Fenn a falon van egy pici bolha" című klasszikus egyaránt jöhet. Szeret játszani. Új játékunk a „bu-bu-bu”, amikor a hasába nyomom az orrom és a fenti hangsort dörmögöm, mindig nevet tőle. (Én találtam ki:-) Jó a humora! Ismét félve írom le, de nemrég már labdát gurítgattunk egymásnak.


A kevésbé vidám hírek: megvolt sok „első”. Sokáig dicsértem Veronikát, milyen rendes, hogy még sose volt beteg. Most egy hónapja folyik az orra, úgyhogy ennek a dumának vége. Emiatt nyűgösen telt a február, de remélem, az egy éjszakai tíz felkelés rekordját többé nem döntjük meg, és a közelébe sem merészkedünk. Szégyellem: egyszer le is esett az ágyunkról. Állítólag minden csecsemő leesik egyszer. Figyelgettem utána, de semmi tünetet nem produkált, így megnyugodtunk. A gyámügynél már így is vastag az aktánk.

1 megjegyzés:

  1. Láttam, hogy fent vagy a Skypon, s usgyi máris jöttem blogot olvasni,... s nemhiába!!!
    A gyámügy csak tanulni kopogtathatna be hozzátok! Csaj így tovább! (Veronika nevelésével, s a blogolvasók kiváncsiságának ilyen rendes kiszolgálásával)

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.