2010. március 27., szombat

Veronika 11 (9) hónapos


„Mikor az ember kisbaba, még sok mindent megért.
Tudja, hogy a napsugár a szélnek mit mesélt.
Aztán, mikor egyéves lesz, mindent elfelejt…”

Mostanában gyakran jut eszembe ez a dal. Nem gondolom, hogy az újszülött misztikus titkok tudója „még odaátról”, arra viszont nem győzöm készíteni magam, hogy Veronika már nem sokáig lesz csecsemő. Exponenciális ütemben nyílik ki előtte a világ. Már lassan el tudom képzelni, hogy majd kézenfogva megyünk az oviba, ő csacsog, sőt: coffja van!!

Ha Veronikát kérdeznénk meg, mi volt a hónap fő eseménye, valószínűleg az állást mondaná. Immár önállóan képes bármely tárgyba vagy személybe kapaszkodva felállni, és ott hosszan kitart, sőt fogódzkodva tesz is pár lépést. És ez is a kedvenc hobbija. (Mikor ezt írom, az ablakpárkányba kapaszkodva nézelődik kifele.) Csodálatos dolog, hogy míg eddig le voltunk maradva a kortársaktól, most inkább megelőzte őket. És nagyon nehéz ez az időszak nekünk. Ugyanis annyira szeret állni, hogy egyfolytában állni akar, lefektetésnél a járóka rúdjaiba kapaszkodva ácsorog. Ha leültetjük, azonnal feláll ismét, és sírva, izzadva folytatja, míg hullafáradt nem lesz. Néha 1, sőt 2 órás program lefektetni.
Emiatt már csak kétszer alszik napközben, így is elég nagy cirkusz, sőt éjjel is felkel kétszer, szegény Dani nagy bánatára (ő az éjszakai ügyeletes). Mit rontottunk el?

A beszédfejlődése is nekilendült, sokat gügyög, beszélget magában, „bababa”-szerű hangokat ad ki. Jó étvágya van, a hozzátáplálás várakozáson felül megy, csirke, zöldségek, gyümölcs, gabonapelyhek, joghurt szerepel a menüben. Háromszor eszik szilárdat, emellé még egy liter tápszert lehörpint cumisüvegből. Szépen kerekedik is, már nem látom olyan karcsúnak, a 80-86-os rucik alig jók rá. Kapott néhány szép új ruhát (kezdek elgyengülni, na), és már 2 évesre valót érdemes csak venni neki.


Szociális életünk is előremozdult: immár lehet vele játszótérre menni! A babahintát élvezi, de még jobban a többi gyerek társaságát. Korábban nem reagált a kisbabákra, de most nagy mosolygással fogadja a gyerkőcöket.

1 megjegyzés:

  1. Nem rontottatok el semmit. Vannak ilyen periodusok, s aztán jobbra fordul. Nálunk is így volt Anna Lénával. Más: Egyszer meginterjúvoltad Danit. lehetne újra? Szívesen olvasnám, ő hogy látja a világot mostan?

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.