Az első hétköznap az 5770. évben

Jelentem, annyi ünnep után végre kitört egy hétköznap, és ez most egy darabig így lesz. Dani végre mehet dolgozni. Lakásunkat, ahogy ő fogalmaz, többnapos munkával „már majdnem felhoztuk a nullára”, bár ez ma gellert kapott. Alaposan kitakarítottam, nagy zacskónyi kutyaszőrrel lettünk szegényebbek, a főbérlő végre elvitte a holmiját, a mosógépet viszont meghozták, mindjárt felhívom B. urat, hogy hívja fel a szerelőt (egy pont a hébertanulás javára). Vettünk egy szekrényt, a legolcsóbbat, Szonja most fogja be a fülét: műanyag!!!, de erre a pár hónapra nem intarziás barokk bútorban gondolkodunk. Haszidéknál láttam ezt az ötletet. Végre kipakolhattam a bőröndjeinket. Beszereztünk több lámpát is, cserébe a régi konyhai tönkrement. Ma reggel érkezett meg a beígért festő, hogy a penészfoltot rendbehozza a fürdőben. Mivel az két hónap alatt (!) nem száradt meg, vissza is fordult, és új terminust adott nekünk november 11-re (mindezt a főbérlő telefonos tolmácsolásában, még egy pont a hébert. j.) Szerintem addigra sem fog, mert elég nyirkos a fürdőszoba. Bááááááá!!!!! A többi helyiség kezd pofás lenni, de sajnos mindben van 5-6 olyan hiba, amit egy ügyes ezermester sok munkával tudna kijavítani, de nem biztos, hogy nekünk erre a 8 hónapra érdemes ennyit feccölni ebbe a lakásba.

Bosszúból ideblogolom a penészfoltot.


Most megyek, és makramézok valami faliszőttest, amivel eltakarom novemberig.