Mama csak havonta egyszer akar rólam írni, mert nem szereti azokat a szülőket, akik csak a gyerekükről tudnak beszélni. De én megérdemlem! Mostanában ugyanis rengeteg új dolog történt velem. Itt volt például a költözés. Szeretem az új lakást, mert itt nincs olyan hőség, mint az előzőben, kisebb a zaj, és van saját szobám, igaz, ott csak aludni szoktam. De ezek miatt sokkal jobban alszom, mint korábban, a régi lakásban a nappaliban volt a járókám, és túl érdekes volt, ha Mama körülöttem tett-vett. Ja, és beszélni is tudok már! Ha Mama beszélget velem, mindig válaszolgatok. Járni viszont elfelejtettem, pedig pár hete még tudtam. Viszont hason fekve fel tudok könyökölni, úgy sokkal jobban lehet nézelődni. Ha meg a hátamon fekszem, egész magasra felemelem a lábam, már szinte felmegyek gyertyába. Kaptam is egy új játékot, amin mindenfélék lógnak, és ha ügyesen emelem a lábam, meg tudom lökni rajta a macit, hogy himbálózzon. Ezt nagyon szeretem játszani! Amúgy is szeretem nézegetni a lábamat meg a kezemet. Hídba is próbálok felmenni, szóval nagyon sportos életet élek. A szüleim is igyekeznek lépést tartani velem, Mamával ki szoktunk menni a közeli konditerembe, én a babakocsiból bíztatom őt. Papa meg már kétszer ment biciklivel az egyetemre. Mama engem is szokott tornáztatni a kádban meg az ágyban, masszíroz is, ez egyáltalán nem fáj, nagyon élvezem, csak akkor szoktam sírni közben, ha fáradt vagyok. Ha unatkozom vagy elálmosodtam, a számba tömöm az öklömet, próbáljátok ki, nagyon finom! Aztán utána vidáman ébredek megint. Szóval elég klassz életem van. Puszi mindenkinek, Dédinek külön: Veronika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.