A környék színvonalas, a Hayarkon Park mellett, közel a kikötő élénk, nyüzsgő világához, és régi utcánk, a Ben Yehuda északi része is errefelé esik (még adós vagyok a leírásával, na majd posztumusz). A berendezés pedig trendi és minimalista: leginkább arra alkalmas, hogy valaki egy fárasztó edzés után kinyújtóztassa hosszú tagjait a kanapén vagy az ágyon. „King size” az ágy, a kanapé és a tévé is, és valahogy más bútor nincs a lakásban. Az uralkodó színek a fekete és a szürke, kevés pirossal megbolondítva.
A nappali. A dobókocka a cd-ket rejti.
A háló, az extra méretű ággyal.
Tudom, hogy ma nem trendi a szekrényfal, hát ebben a lakásban semmilyen szekrény nincs.
A kevéske holmiját a félszobában tárolta Or, de mi azt gyerek/vendég/dolgozószobának szánjuk, így belerondítunk a nemesen üres falfelületekbe valamilyen tárolóeszközzel. Továbbá egy mosógéppel is megszentségtelenítjük a lakást, amit eddig távol tartottak a dagadt ruhától és más földhözragadt dolgoktól.
A konyha kevésbé divatos, mentségül szolgáljon, hogy már a mi motyónk okozza a rumlit. A fürdőt pedig nem is fotózom le, amíg a penészes falat le nem festik…
De most átvesszük az uralmat, és a saját képünkre-ízlésünkre formáljuk a lakást, már amennyire kilenc hónapra érdemes. Az én beidegződésem szerint még rengeteg dolog hiányzik (a szekrényen és a mosógépen kívül íróasztal, könyvespolc, képek a falról, szőnyeg, járóka… ) Egyébként nagy sebességre kapcsoltunk: tegnap idehurcolkodtunk, egész nap takarítottunk, s este még vásároltunk is kismillió apróságot, a konyhakéstől a törölközőig. Ma csináltattunk hitelkártyát, majd sok-sok egyeztetés után végre megismerkedtünk B. úrral. Ebédelés közben kellemesen elbeszélgettünk, s a jól sikerült találkozást közös mosógépvásárlással zártuk egy közeli plázában. B. úr le is alkudta nekünk a gépet. Én délután még egyedül vettem egy nagyon akciós turmixgépet, arra gondolva, hogy a bébinek pár hónap múlva véget ér a szoptatós aranykor, és a brokkolipürésítő – répapasszírozó - padlizsánmixelő éra jövel el. Or viszont már ma eljövelt, ezúttal hadsegédek nélkül találkoztunk (végre mi voltunk többen:-), de nagyon rendes volt, minden kérésünkbe beleegyezett. Sőt végre a szerződést is elolvasta a szemünk láttára!
A következő mérföldkő pénteken lesz: akkor meghozzák a mosógépet és talán végre Or is elviszi a holmiját. Addig viszont ennyi evilági nyüzsgés után elvonulunk beitari vallásos barátainkhoz és megnézzük, milyen ott a sátoros ünnep, mert itt Tel Avivban nem törik magukat a népek. Mivel ez csak félünnep, végre nem tilos és szétfotózom a várost!!!
Ui. A kicsekkolás előző szállásunkról, a beköltözéshez hasonlóan automatikusan történt: a kulcsot a levélszekrényben hagytuk, az áramdíjat az asztalon. A kávéfoltot a függönyön nem firtatták még :-))
Albérletnek elmegy, de kő járólapot rakni a nappaliba, hogyismondjam, nálam kimeríti a hét lakberendezési főbűn kategóriáját. Zsuzsa, neked kell otthonossá tenned, várom az erre vonatkozó megmozdulásokat. Apropo: a hitvesi ágy fölül legyógyul az a baljós kép?
VálaszTörlésÓ, itt minden lakásban kőpadló van mindenhol, ezen már nem akadunk fenn... Engem a beduinos NatGeo poszter kevésbé zavar, mint amikor egy korábbi albérletemben a tulaj a saját gyerekkori fotóit kinn hagyta a falon, és megbántódott, mikor leszedtem őket. Meghatva kellett volna nézegetnem:-))
VálaszTörlésKőpadló: értem én, hogy mediterrán ország, de a légkondi biztos áthűti a követ olyannyira, hogy azon ne legyen kellemes mezítláb csatangolni. Na, és milyenek a szomszédok?
VálaszTörlés