Olvastuk a könyvekben, tudtuk, hogy az egészséges lelki fejlődés jele, elkerülhetetlen minden kisbaba életében, és nyolc hónapos kor körül szokott bekövetkezni. A neve is „nyolc hónapos félelem”: a csecsemő megtanul ragaszkodni az ismert személyekhez és félni kezd az idegenektől. A mi babánknál késett a dolog, válogatás nélkül mosolygott mindenkire, nem félt az ismeretlenektől, élvezte minden felnőtt és gyerek társaságát. Pedig a nyolc hónapot rég elhagyta, a koráról lehet vitatkozni, de 10 és 12 hónap között szóródnak a becslések.
Ma elkezdődött. Mikor a főbérlőnk, Or beugrott, Veronika kétségbeesett zokogásba kezdett. Tegnap még vidáman kacérkodott a tevegelő arab fiúkkal, barátkozott az orosz zarándoknőkkel. Igaz, hogy Or közel két méter magas (de az apja is majdnem 190 centi) és visszacsapott baseballsapkát viselt, és igaz, hogy Veronika fáradt lehetett a megelőző napoktól, de szerintem ez volt a nyitóakkord. Nem örülök, hogy éppen a budapesti túránk előtt történt, mikor a nagyszülőknek terveztem lepasszolni őt.
Másik hír: újabb fogacska érkezik, alul.
Veronika hamarosan egyéves lesz (azazhogy egy éve született), ebből az alkalomból ünnepi különszámmal jelentkezem majd. De előbb még a Holt-tengeri beszámolóval.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A nagyszülők ebből a szempontból másnak minősülnek, velük hamar rendben lesz minden szerintem.
VálaszTörlésEgyébként elképzelhető, hogy Or valami miatt különösen ijesztőnek tűnt, és ennek köszönhető a reakció. Nálunk többször fordult elő, hogy szakállas rokonnal nem rendelkező babák szívet tépő zokogásban törtek ki másik felem láttán...
Tipp,hopp: spanyol?
VálaszTörlésMai tippem: grúz?
VálaszTörlésElküldöm újra, mert nem látom a mai tippemet a megjegyzések között. Szóval esetleg grúznak néznek előszeretettel benneteket?
VálaszTörlésÖrmény?
VálaszTörlés(lánymókus írta)
VálaszTörléstippem: ausztrál