Elég parciálisnak tűnik a téma a térség általános gondjai közepette, de ha már betekintést nyerhettünk bele, megosztom. A fogyatékkal élők helyi világába Hamdan avatott be, aki két bottal bicegve érkezett meg a találkozónkra (koraszülöttkori oxigénproblémák miatt).
A sérülteket szégyelli, értéktelennek tartja a helyi társadalom, és emiatt általában rejtegeti a világ elől. Jogaik nincsenek, nyugdíjat nem kapnak, még a segítő programokra is nehéz eljutniuk a társadalmi ellenállás miatt. Sok sérültnek nincs is születési bizonyítványa, azaz hivatalosan nem léteznek. Hamdant például a szülei tizenkét éves koráig egy szobába bezárva tartották, a szomszédok nem is tudtak a létezéséről, a testvérei bántották. Aztán szerencsés véletlenek folytán eljutott egy fejlesztőprogramra, megtanult angolul, és ma a fogyatékosok helyi érdekvédője, több szervezetben aktivista, nemzetközi konferenciákra röpdös. Ezt a családja is elismeri végre. Igaz, közben „elnyugatiasodott”, és egyre nehezebben illeszkedik bele a hagyományos muszlim világba. Egy illegalitásban végrehajtott római gyógykezelés alatt megtanult olaszul, és ma fő vágya, hogy Olaszországban élhessen.
(Ebből a sztoriból azt is megértettem, miért nem láttunk babakocsit az utcán: ha az anyukának dolga is van, nyilván otthon tudja hagyni a babát a többi családtagra. Palesztinában a nők 15 százalékának van munkája.)
Minden jót kívánva elköszönünk Hamdantól és a többi betlehemi ismerőstől.
Betlehem alulról
Mozgó teaárus a főtéren (ha tölt, előrehajol)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.