2010. április 16., péntek

Haifai kirándulás

Már kicsit elfáradtunk a sok utazásban, de Daninak szereplése volt a Technion egyetemen, és szolidaritásból Veronika meg én is elkísértük. Már rutinosan vonatoztunk el a Bat Galim haifai állomásig, ahol megcsodáltuk a retrós enteriőrt. Izraelben nagyon sok helyen láthatóak a 70-es, 80-as évek geometrikus rondaságai, mintha akkor egy hullámban modernizálták volna az országot.


A Titkos bevándorlás múzeumában kezdtük. 1934 és 1948 között a britek korlátozták a zsidók bevándorlását Palesztinába, ezért Európából nagyüzemben érkeztek titkos hajók (lásd Exodus), tiltott bevándorlókkal, kalandos körülmények között. Egy részüknek sikerült bejutni, sokat ciprusi menekülttáborba küldtek a britek. Aztán 1948-tól már jöhetett mindenki. Itt felállítottak egy eredeti hajót, bemehettünk igazi tengeralattjáróba, és egy kis haditengerészeti rész is volt. Veronika élvezte.



Innen a felvonóval felmentünk a Kármel hegyre. A felvonó aljában levő, tengerre körpanorámás, szintén masszívan retrós kóser tejvendéglőben thai kaját ettünk, hiba volt. A felvonó sem volt olyan látványos, mint a jerikói, alig nyújtott kilátást, még fenn sem.

Szörfölők a tengerparton

Fenn benéztünk a karmelita kolostor zarándoktemplomába (19. század), aztán elsétáltunk a prof lakására vacsorázni, aki Danit meghívta. A prof magyar származású, pontosabban mindkét szülője magyar, de ő Svájcban nőtt fel és mindenféle életrajzi véletlenek miatt nem tanult meg magyarul. Ennek dacára (vagy épp ezért) megszállottan foglalkoztatja a múlt, és izgalmas családi levelezése feldolgozásához kutató hajlamú asszisztenst keres (magyar és német nyelvtudással, levéltáros buzgalommal, aki tud ilyet, kommentelje be). Az egyetem vendégházában ért véget a nap. Fantasztikus szobát kaptunk, sokkal szebb és otthonosabb volt, mint a Tel Aviv-i lakásunk, de mindössze egy éjszakát töltöttünk benne.

Reggel kicsit sétáltunk a campuson, kellemes, zöld területen fekszik az egyetem, az épületek persze a szokásos beton-rondaságok, de ez egy egyetemen kevésbé szúr szemet. Itt kutat a magyar születésű kémiai Nobel-díjas Avram Hershko (Herskó Ferenc) is, de vele nem futottunk össze.



Danit átadtuk a gráfoknak, és mi lányok megnéztük Haifa azon részeit, ahova legutóbb nem jutottunk el. Egész pontosan az orosz, az arab és a német negyedet. Az első kettő sajnos nem rázott meg, csúnyák voltak. Az meg már Veronikát sem hozza lázba, ha orosz feliratokat látunk a boltokon, vagy hogy az arab piacokon dörzsikét, kínai fazekat meg olcsó tigriscsíkos fehérneműt árulnak. A német negyed kellemes volt, az előzőekkel ellentétben nem laknak benne németek, a második világháborúban a britek elűzték őket. A házak itt egész határozottan házszerűek voltak, semmi különös, 19. századi, lakható, kellemes házak, de ez már itt Izraelben ünneplésre ad okot. A negyedet rehabilitálták, és ma ez az éttermek utcája, mulatónegyed. Ha emlékeztek, Haifán a hegyoldalon lefelé húzódik a Bahai Kert, a német negyed ennek a meghosszabbítása a tengerig.


Házszerű házak, Düsseldorf külvárosában senkinek nem szúrnának szemet

Ezután felmentünk a Kármel hegyre. Innen már volt kilátás! Végigsétáltunk a hegy tetején épült sétányon, a Bahá’í kertben ismét lenéztünk fölülről a geometrikus rendben ültetett virágokra és a tengerpartra.

A Bahá'í kert, meghosszabbítása a német utca

Még Mane Katz expresszionista művész múzeumát céloztuk meg, de zárva volt átszervezés miatt, jobb híján átmentünk a japán művészeti múzeumhoz, azt is épp átépítették. A kultúrprogrammal ilyképpen hamar végeztünk, meg Haifa nevezetességeivel is, és a fiúk még mindig matekoztak, így beugrottunk az állatkertbe. Teljesen eldugott helyen volt a bejárata, egy parkban, a játszótér mögött, és a Kármel-hegy egyik szinte függőleges lejtőjén épült – szegény állatoknak kapaszkodniuk kellett, hogy le ne essenek. Ettől nagyon furcsa volt az egész, a meredélyeken toltam a babakocsit, viszont igazi sztárokat láthattunk: bengáli tigrist, leopárdot, barnamedvét, elefántot. Az állatok többsége épp sziesztázott.

Bengáli tigris

Bónuszként mindhárom haifai vasútállomásra eljuthattam: az egyikre érkeztünk, a másikon volt a találkozónk az előadását sikeresen megtartott Danival, és a taxis tévedésből a harmadikra vitt engem (majd dühösen korrigált). Sokat furikáztam 35 sékelért.

1 megjegyzés:

  1. Van egy ötlet a fordító személyére. Borcsa ír neki...

    VálaszTörlés

Ha megjegyzést akarsz hagyni, akkor a legördülő menüből válaszd a "Névtelen/URL-cím" opciót, a "Név:" sorban add meg a becenevedet, az "URL:" sor maradjon üresen.